„Az első életév kétségkívül az egyik legmeghatározóbb időszak életünk során” – ez a gondolat bizonyára ismerősen cseng mindazok számára, akiknek van gyermekük, vagy akik foglalkoztak már kisgyermekekkel. Az anya és gyermeke között kialakuló kapcsolat nem csupán az első hónapokban bír jelentőséggel, hanem hosszú távon is alapvetően befolyásolja a gyermek társas kapcsolatait és önmagához való viszonyát. Legyen szó egy harmonikus, biztonságot nyújtó és őszinte kötődésről, vagy éppen egy bizonytalan, kiszámíthatatlan és érzelmileg távolságtartó kapcsolatról, annak hatása egy életen át elkíséri az egyént
John Bowlby brit pszichiáter neve megkerülhetetlen, ha a kötődéselméletről esik szó. Elméletét evolúciós keretbe helyezve azt hangsúlyozta, hogy a csecsemő veleszületett késztetéssel rendelkezik arra, hogy kötődést alakítson ki gondozójával, mivel ez alapvető szerepet játszik a túlélésében.
A korai tapasztalatok az anya jelenlétével és válaszkészségével kapcsolatban meghatározó üzenetet hordoznak a gyermek számára: jelzik, mennyire megbízható és elérhető a gondozója. Az anyai szenzitivitás, a gyors és hatékony reakció a gyermek jelzéseire, ezzel biztosíthatja a gyermekben a biztonságérzetet. Ezek az élmények egyfajta mentális reprezentációt - belső képet - formálnak mind a gondozóról, mind önmagáról, amelyeket a belső munkamodellek hoznak létre. Ezek a modellek nem csupán a gyermek önképét alakítják, hanem hosszú távon meghatározzák későbbi társas kapcsolatai minőségét is.
Mary Ainsworth az 1970-es években alkotta meg az úgynevezett „Idegen Helyzet Kísérletet”, azzal a céllal, hogy megfigyelje a kötődési kapcsolatokat gyermek és gondozója között, ezzel pedig az elméletet empirikusan is alátámasztotta. A meglehetősen népszerű, és a mai napig számos hazai és külföldi egyetemen is törzsanyagként oktatott Idegen Helyzet Kísérlet alapján három kötődési típust tudott megkülönböztetni: biztonságosan kötődő, bizonytalan-elkerülő és bizonytalan ambivalens.
A biztonságosan kötődő személyeket fejlett érzelemszabályozás, a személyes kapcsolatok fontossága, és a gyermekkori emlékek koherens módon való integrálása jellemzi. Ezzel szemben az elkerülő kötődési típust a távolságtartás jellemzi, érzéseiket gyakran elfojtják, amely hosszú távon védekezőrendszerük összeomlásához vezethet. A bizonytalan – vagy ambivalens – típus fél az elhagyástól, nem alakult ki benne egy pozitív önkép, magát rendszerint kevésbé jóra értékeli, mint másokat.
A kötődéselméletet eddig a klinikumban is a depressziótól egészen az anorexiáig már több pszichológiai rendellenesség magyarázatára használták. Emiatt talán nem is meglepő, számos kutató és kutatás foglalkozott már a függőségek tanulmányozásával a kötődési mintázatok aspektusából.
A korai bizonytalan kötődés hajlamosíthat a szerhasználati problémák kialakulására. Az ilyen kötődési mintázattal rendelkező egyének azt tapasztalják, hogy az emberek kiszámíthatatlanok és megbízhatatlanok, ami fokozza a bizonytalanságérzetüket. Ezzel szemben a függőség tárgya – legyen szó drogról, alkoholról vagy viselkedési addikciókról – kiszámíthatónak tűnik, hiszen az egyén saját kontrollja alatt tarthatja: akkor nyúlhat hozzá, amikor szükségét érzi. Ez a dinamika lehetővé teszi a függők számára, hogy visszatérjenek egy korai gyermekkori állapotba, amelyben mindent uralónak érezhették magukat, és egyben sérthetetlennek is – ahogyan azt Margaret Mahler az omnipotenciaérzés kapcsán leírta.
A kötődésben és a függőséggel kapcsolatos agyi rendszerekben is jelentős átfedések vannak. Ilyenek az oxitocin, amely a kötődés kialakulásában fontos, a dopamin, amely sóvárgást és kereső magatartást vált ki, illetve az opioidok és kortikotropinok. Így nem is meglepő, hogy az emberek hajlamosak eufóriát és örömöt érezni, ha együtt vannak a kötődési személlyel – vagy használják az adott szert – és kétségbeesést, nyugtalanságot annak távollétében.
Számos kutató úgy véli, hogy mind a kötődési kapcsolatok, mind a szerhasználati zavarok összetett, magasabb rendű kognitív folyamatokat foglalnak magukban, melyek középpontjában a konceptualizáció áll.
Ez visszavezet minket a bevezetőben említett gondolathoz: a korai bizonytalan kötődési kapcsolatok negatív énképet alakíthatnak ki. A belső munkamodell alapján az egyén kevésbé érzi magát szerethetőnek a kötődési személy által, miközben másokat is megbízhatatlannak és kiszámíthatatlannak tekint. Ez a negatív énkép pedig jelentős mértékben növelheti a pszichopatológiák kialakulásának kockázatát.
Napjainkban kiemelten fontos foglalkozni ezzel a témával. A modern társadalom gyors ütemű, folyamatosan változó és gyakran kiszámíthatatlan dinamikája jelentős kihívások elé állítja a szülőket, akik számára egyre nehezebb tudatosan lelassítani és valódi minőségi időt tölteni gyermekeikkel.
Mindezt tovább árnyalja az online tér térnyerése, a közösségi média hatása és a digitális eszközök túlzott használata, amelyek befolyásolják a gyermekek érzelmi és társas fejlődését. E tendenciák fényében egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy a következő években a szerhasználati és viselkedési függőségek – beleértve az alkohol- és drogproblémákat is – a mentális egészséget érintő legégetőbb globális kihívások közé fognak tartozni.
Irodalomjegyzék
Andreas Schindler et al. (2007): Attachment and substance use disorders: A review of the literature and a study in drug dependent adolescents. Attachment & Human Development, 7:3, 207-228, DOI: 10.1080/14616730500173918
Bodó-Varga Zs. (2019): Kötődés, mentalizáció, episztemológiai bizalom – A kötődés fogalom alakulása Bowlbytól napjainkig. In.: Bodó-Varga Zs., Bandi Sz. és Csókási K.: Kötődésbekötve. Tanulmányok a klinikai pszichológia, a kötődéselmélet és a személyiséglélektan területeiről (pp. 159-184).
Catharine E. Fairbairn et al. (2018): A Meta-Analysis of Longitudinal Associations between Substance Use and Interpersonal Attachment Security. Psychol Bull. 144(5): 532-555 Mikulincer, M. és Shaver, P. R. (2019): Attachment orientations and emotion regulation. Current Opinion in Psychology, 2019 Feb; 25:6-10.https://doi.org/10.1016/j.copsyc.2018.02.006
Pietromonaco, P. R.; DeVito, C. C.; Ge, F. és Lembke, J. (2015): Health and Attachment Processes. In J. A. Simpson and W. Steven Rholes, Attachment Theory and Research: New Directions and Emerning Themes (pp. 287-318). Guilford Publications.
Képek forrása:
