Magyar Pszichológiai Társaság Ifjúsági Tagozata

MPT Ifjúsági Tagozat

Az addiktív viselkedések tanácsadó szakpszichológiája képzés bemutatása

2026. november 21. - Vida Borka

1000182277.png

Az addiktív viselkedések tanácsadó szakpszichológiája egy 3 féléves, levelezős munkarendű, önköltségesen finanszírozott továbbképzés, amely pszichológusokat készít fel a különböző függőségi problémákkal küzdő emberek támogatására. A képzés nemcsak a hagyományos, szerhasználathoz kapcsolódó függőségekre koncentrál, mint például az alkohol- és drogfüggőség, hanem a viselkedéses addikciókra is, például a szerencsejáték-, internet-, munka- vagy vásárlási függőségre is.

A képzés elsődleges célja, hogy a szakemberek megfelelő elméleti tudást és gyakorlati kompetenciákat szerezzenek az addikciók felismeréséhez, megelőzéséhez, kezeléséhez és a felépülési folyamat támogatásához. Ennek során nem kizárólag magával a függőséggel foglalkoznak, hanem annak hátterével és következményeivel is. Ide tartoznak például az érzelmi nehézségek, a párkapcsolati és családi konfliktusok, a társas beilleszkedési problémák, valamint az életvezetési nehézségek. 

Az addiktológiai tanácsadó szakpszichológusok számos különböző intézményben dolgozhatnak. Elhelyezkedhetnek például addiktológiai egészségügyi és szociális intézményekben, családsegítő központokban, gyermekvédelmi intézményekben, civil szervezeteknél, lelkisegélyszolgálatoknál vagy akár munkahelyi környezetben is. Emellett önálló pszichológiai tanácsadást is folytathatnak.

A felvétel alapfeltétele a pszichológia mesterdiploma, valamint megfelelő szakpszichológusi végzettség vagy legalább három év igazolt, addiktológiai területen szerzett pszichológusi gyakorlat. Ezek mellett egy sikeres felvételi beszélgetés teljesítése is szükséges.

Ezt a konkrét szakirányú továbbképzést Magyarországon az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karán (ELTE PPK) lehet tanulni.

Szexuálpszichológia Szakpszichológus Szakképzés Bemutatása

2.png

A szexuálpszichológiai szakpszichológusi szakirányú továbbképzés célja olyan magas szintű szakmai tudással és gyakorlati készségekkel rendelkező pszichológusok képzése, akik képesek a szexuális és párkapcsolati egészségfejlesztés, a prevenció, a pszichodiagnosztika, valamint a szakszerű pszichológiai tanácsadás és terápia ellátására. 

Jelenleg csak at ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán indul a képzés. Ezen az egyetemen 4 félévet vesz igénybe a tanulás, ami 560.000 Ft/félév, hiszen önköltséges a továbbképzés. Kettő felvételi feltétele van vagy-vagy alapon. 

  • Az első opció, hogy elvégzed a pszichológia mesterképzési szakot (pszichológus MA)
  • A másik opció, hogy megszerzed a pszichológia alapképzési oklevelet és arra épülően elvégzed az egészségpszichológia mesterképzési szakot

Sokrétű feladatkörökben vesznek részt a szexuálpszichológiai szakpszichológusok, hiszen segíthetnek pároknak és egyéni személyeknek is a szexuális és intimitási nehézségekben. Emellett olyan tudásra és jogosultságra tesznek szert, amely lehetővé teszi számukra, hogy iskolákban szexuális edukációt és felvilágosítást tartsanak gyakorlati foglalkozások és előadások keretében. Továbbá e szakképesítéssel segíthetnek és kiegészítést tehetnek az urológus, andrológus és a nőgyógyász szakorvosok munkájában. Tehát, aki ezt a pályát választja a munkapiac sokféle területén helyezkedhet majd el.

 

További információkért az alábbi oldalt tekintsétek meg: https://ppk.elte.hu/szakiranyu/szexualpszichologiai-szakpszichologus

2026.10.11.

Tanácsadó Szakpszichológus Szakképzés Bemutatása

3.png

A tanácsadó szakpszichológus a mindennapi élet során felmerülő kihívásokban, elakadásokban és élethelyzeti átmenetekben nyújt szakmai támogatást. Főbb tevékenységi területei közé tartozik a párkapcsolati és családi nehézségek rendezése, a karrierrel és életúttal kapcsolatos döntéshozatal segítése, valamint a hatékonyabb stresszkezelési és megküzdési stratégiák kialakítása. Emellett szakszerű segítséget nyújt a váratlan életesemények feldolgozásában, az alkalmazkodási nehézségek leküzdésében, továbbá a mentális és érzelmi jóllét megőrzésében és fejlesztésében.

A képzésről

A szakképzésre való jelentkezés feltétele a Pszichológia MA (mesterképzési) oklevél, valamint legalább egy év igazolt, pszichológusi szakmai gyakorlat. A képzés időtartama 4 félév, amely során a hallgatók 120 kreditet teljesítenek. A képzés önköltséges formában érhető el, díja 420.000 Ft/félév. A szakképzettség megszerzésének elengedhetetlen feltétele továbbá a 150 órás önismereti munka teljesítése.

A képzés menete és a specializációk

A szakképzés egy átfogó, elméleti és gyakorlati modulokból álló alapozó szakasszal indul. Ennek elvégzését és az alapozó szakaszt lezáró szigorlatok sikeres teljesítését követően a hallgatók a 3. félév előtt az alábbi három specializáció közül választhatnak:

  • Munka- és pályatanácsadás: A pályafejlődéssel, a szervezeti kiválasztással, a teljesítmény- és karrierproblémákkal, valamint az álláskeresők és a megváltozott munkaképességű személyek támogatásával foglalkozik.
  • Családi és párkapcsolati tanácsadás: A családi rendszereket, a párkapcsolati dinamikákat, a speciális helyzetű családokat, a bántalmazás kezelését és a családterápiás technikákat helyezi a fókuszba.
  • Krízistanácsadás: A fejlődési és felnőttkori krízisek áthidalására, a megküzdési stratégiák fejlesztésére, a krízisintervencióra, valamint a telefonos, online és katasztrófahelyzeti tanácsadásra készít fel.

 

További részletes információkért látogass el az ELTE hivatalos honlapjára: https://ppk.elte.hu/szakiranyu/tanacsado-szakpszichologus

2026.10. 13.

komment
tanácsadás párkapcsolat pszichológia pályaválasztás szak krizis család- és párterápia

Egészségpszichológiai Szakpszichológus Szakképzés és Egészségfejlesztő Szakpszichológus Képzés Bemutatása

4.png

Magyarországon jelenleg, 2026-ban kétféle posztgraduális képzés elérhető azoknak, akik mesterdiploma után kifejezetten az egészségpszichológia területén szeretnének szakosodni: az SZTE alkalmazott egészségpszichológiai szakpszichológus, valamint az ELTE egészségfejlesztő szakpszichológus képzése. Bár mindkettő az egészségpszichológia területére fókuszál, jellegükben, céljukban és jogi hátterükben alapvetően eltérnek egymástól.

A Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi és Bölcsészettudományi karának közös, 6 féléves (36 hónapos) felsőfokú szakképzése közvetlenül az egészségügyi ellátórendszerbe integrálódik. Kifejezetten a szomatikus (például onkológiai, kardiológiai vagy anyagcsere-) megbetegedésekkel járó pszichés nehézségek kezelésére, az életminőség javítására és az orvosi teamekben végzett munkára készít fel. A képzés feltétele a pszichológia MA mellett egy heti legalább 36 órás, igazolt egészségügyi jogviszony is, elvégzése után pedig a hallgatók állami szakvizsgát tesznek, amellyel egészségügyi működési nyilvántartási számot (pecsétszámot) szereznek.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karán induló, 4 féléves (2 éves) szakirányú továbbképzés a prevencióra és a közösségi beavatkozásokra helyezi a hangsúlyt. Célja a betegségmegelőzés, a stresszkezelési technikák, valamint a munkahelyi, iskolai és civil szervezeti egészségfejlesztési programok kidolgozása. Ez a képzés inkább azoknak ajánlott, akik nem a kórházi rendszerben, hanem vállalati környezetben (jólléti és kiégést megelőző programok), az oktatásban vagy civil szektorban szeretnének dolgozni.

Jelenleg csak ez a két egyetem nyújt konkrét egészségpszichológiai szakirányú képesítést Magyaroszágon. Alternatív út lehet a széles körben ismert klinikai szakpszichológus szakképzés az egészségügyi ellátásba, de az hivatalosan klinikai, és nem egészségpszichológiai szakképesítést ad.

 

További információk a képzésekről:

https://www.med.u-szeged.hu/oktatas/alapkepzes-elso/alkalmazott

https://ppk.elte.hu/szakiranyu/egeszsegfejleszto-szakpszichologus

2026.10.12.

Pedagógia Szakpszichológus Képzés Bemutatása

nevtelen_terv_2.png

A pedagógiai szakpszichológus szakirányú továbbképzés 4 féléves és önköltséges finanszírozású. Elvégzésével óvoda- és iskola-szakpszichológus végzettség szerezhető. Alkalmazási területei többek között: iskolapszichológiai hálózat, közoktatási intézmények, óvodák, tanárképzést végző felsőoktatási intézmények, pedagógiai szakszolgálatok, gyámügy, nevelőintézményi hálózat.

Fő célja, hogy a pszichológusok segíteni tudjanak a nevelés-és oktatási-, illetve gyermekvédelmi intézményeknek a nevelési és oktatási feladatok hatékony ellátásában. A feladatok közé tartozik a tanulók pályaválasztásának segítése; tehetségek felismerése és gondozása; tanulási technikák fejlesztése egyéni, csoportos és osztályszinten; preventív eljárások alkalmazása deviáns magatartás és személyközi konfliktusok csökkentésére; tanulási problémák felismerése és azonosítása.

Bemeneti feltétele pszichológia mesterképzés (MA/MSc), illetve egyéves szakmai gyakorlat az oktatás, nevelés területén. A jelentkezésen túl felvételi elbeszélgetéssel lehet felvételt nyerni. Ez a jelentkező motivációit, érdeklődését és eddigi tapasztalatait járja körül, így nem igényel különösebb felkészülést. 

Hol van ez a képzés? Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai-, illetve SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karokon.

További, specifikusabb információk a képzésekről:

https://ppk.elte.hu/szakiranyu/pedagogiai-szakpszichologus

https://arts.u-szeged.hu/kepzesek-btk/szakiranyu-tovabbkepzes/pedagogiai 

2026.10.08.

Beszámoló „Tapasztalatot szeretnék, hol önkénteskedjek?” szakmai előadás az MPT IT szervezésében

mjvcsamw.jpg

November 11-én került megrendezésre az MPT IT szakmai eseménye „Tapasztalatot szeretnék, hol önkénteskedjek?” címmel, melynek keretében öt szervezet önkéntes programját mutatták be. Az esemény során lehetőség volt ezen önkéntes programok megismerésére, melynek segítségével a résztvevők iránymutatást kaphattak, mely területen szereznének gyakorlati tapasztalatot pszichológusi hivatásuk fejlődése érdekében.

A Bátor Tábor Alapítványt Nagy Kata képviselte. A szervezet krónikusan beteg gyerekeknek és családjuknak biztosít ingyenes élményterápiás programokat, ahol a betegség különböző stádiumaiban részt tudnak venni a gyerekek. Legnépszerűbb programjuk a Nyári Tábor, mely számtalan kalandot és új kapcsolatokat biztosít a gyerekeknek. Azonban vannak olyan gyerekek, akik súlyosan vagy tartósan betegek, ezért nem tudnak részt venni a Tábor programjain, az ő számukra biztosítják a GO! programot, mely kórházi környezetben is élményt ad a gyerekeknek. Emellett a Suliprogram a betegség utáni visszaintegrációt segíti, hogy a gyerekek újra az iskolai közösség tagjaiként érezhessék magukat.

Az Ébredések Alapítvány közösségi pszichiátria működését Pongrácz Emese mutatta be. Az önkénteseknek lehetőségük van egyéni segítő beszélgetéseket folytatni kliensekkel, mely nagy autonómiát jelent. Az alapítványnál különböző csoportok vannak, mint például a Hanghalló Csoport, Bántalmazott személyek Csoport, Holokauszt trauma Csoport, Addiktológia Csoport, amelyen belül Anonim Alkoholisták Csoportba is lehet csatlakozni, illetve Sérülékeny Csoportokkal pl. hajléktalanokkal is foglalkozik az alapítvány.

A NANE (Nők a Nőkért Egyesület) képviselője, Papp Kati a bántalmazott nők és gyermekek érdekében létrejött szervezet segítségnyújtási lehetőségeiről beszélt. Az egyesület egy ingyenes hívható segélyvonalat biztosít áldozatok számára, amelybe az önkénteseknek egy hosszabb képzést követően lehet bekapcsolódniuk. Emellett az egyesület prevenciós programokat is szervez szexuális edukáció és egészséges párkapcsolat témákban is. Továbbá, szakemberek számára is biztosítanak képzéseket.

A Háttér Társaság LMBTQI közösséget támogató egyesület képviselője Jáki Fruzsina volt. Az egyesület több programon keresztül segíti az LMBTQI emberek egyenlőségének és lelki egészségének biztosítását. A Jogsegélyszolgálat ingyenes jogi tanácsadást biztosít bármilyen hátrányos megkülönböztetést megélő személyeknek. Továbbá, segélyvonalat biztosítanak hívásos, email és chat formájában is LMBTQI emberek számára, melynek működésébe önkéntes operátorként lehet csatlakozni.

A Helperek egyesület képviselője, Hermann Zsombor pedig a zenei fesztiválokon rendelkezésre álló segítői lehetőségekről beszélt. Az egyesület főként a Sziget fesztiválon, de más kisebb fesztiválokon, illetve gólyatáborokban is részt vesz. Céljuk a fesztiváli helyzetben történő akut helyzetek megoldása, illetve az ambulanciával való együttműködés révén a fesztiválozók testi és lelki egészségének biztosítása.

6amygitl.jpg

Az előadók egyetértettek abban, hogy egyediségeik ellenére a gyakorlati tapasztalatok szerzése mindegyik egyesületnél garantált. A NANE egyesületnél a segítő beszélgetések, szerepjátékok és belső tréningek során lehetséges gyakorlati készségeket elsajátítani, amelyeket aztán valós helyzetekben is alkalmazhatnak az önkéntesek. Az Ébredések Alapítvány mélyvíznek tűnhet az önálló segítő munka miatt, azonban van lehetőség szupervízióra, illetve egy adott klienssel más szakemberek is foglalkoznak pl. pszichiáter, szociális munkás, így a csapatmunkában is adott a gyakorlatszerzés lehetősége. Az alapítványban eltöltött tapasztalat klinikai gyakorlati helyként is elfogadott, emellett az elméleti tudás gyakorlati helyzetben való kamatoztatása is megtörténhet. A Bátor Táborban eltöltött segítő tapasztalat lehetőséget biztosít a krónikus betegségekről, rendszerszemléleti gondolkodásról átfogóbb képet adni. A folyamatos képződési lehetőségek pedig a gyerekekkel való munkát, élményterápiás elemek elsajátítását, tudatos jelenlétet és az értő figyelmet fejleszti. A Háttér Társaságnál pedig az egyetemi oktatásból hiányzó, LMBTQI specifikus tudást sajátíthatnak el az önkéntesek, majd ezen tudást hospitálás és mentorprogramok révén, illetve személyes segítő szolgálat segítségével mélyíthetik. A személyes segítő szolgálat során lehetőség van 10-12 alkalmas, nem terápiás üléseket vinni kliensekkel. A Helperek szakmai munkája pedig a reziliencia, a kihívásokkal való sikeres megküzdés fejlesztését is közvetett módon fejleszti, hiszen fesztiváli közegben bárki, bármikor és bármilyen problémával segítséget kérhet, amelyre mindig rendelkezésre kell állni. A segítő szolgálat ebben az esetben egy alkalmas segítő beszélgetésre korlátozódik, azonban a gyakorlati tapasztalatszerzés náluk is adott.

Az önkéntesnek való jelentkezés és a hozzátartozó képzések elvégzése minimálisan különbözik egyesületenként. Amelyben azonban mindegyik előadó egyetértett, hogy nem feltétele a jelentkezésnek előzetes önkéntes tapasztalat. Az Ébredések Alapítvány kivételével mindegyik szervezetnél feltétele az önkéntesi munka megkezdésének egy képzés elvégzése. A NANE egyesületnél 8 hetes képzés, a Bátor Tábornál programonként általában 3 napos képzési hétvége, a Háttér Társaságnál egy éves képzés, a Helperek munkáját pedig egy 40 órás képzés előzi meg mielőtt elkezdődhet az önkéntes tevékenység. A felvételt és a képzés teljesítését követően néhány szervezet megszabja az önkéntesi munka rendszerességét. A NANE egyesületnél havi 4 órát várnak el, az Ébredések Alapítványnál az önkéntes maga osztja be mennyi klienst vállal és velük milyen időközönként találkozik, Bátor Tábornál a Nyári Tábor 9 napos, a GO! program havi egy vállalást vár el, a Suliprogram pedig évente 4 alkalmat, a Háttér Társaság havi 2-3 ügyeletet vár el, a Helperek pedig szenzonálisan várják az önkéntes segítőket.

Az előadók kiemelték a náluk előforduló nehézségeket az önkéntesség kapcsán. Amely mindegyikük részéről tanulságos és fontos üzenet, hogy nem mindenkinek tudnak segíteni, nem mindenkinél lesz eredményes a segítség. Segítő munkához fontos tisztában lennünk a határainkkal, hogy képesek legyünk felülbírálni előfeltevéseinket. Nagyon nehéz élethelyzetekkel, különböző körülmények között lehet találkozni, amelyeket helyén kell kezelnünk.

Összességében egy nagyon informatív és hasznos előadásban volt részünk, megismerhettük a különböző területeken tevékenykedő szervezetek munkáját, emellett megtudhattuk milyen feltételekkel önkénteskedhetünk az adott szervezetnél, mik az adott elvárások és nehézségek.

14yesbk0.jpg

Filmajánló - Nine months/Áldatlan állapotban

aldatlan_allapotban_tundi.pngNine months/Áldatlan állapot

👨🏻‍🍼Apává válni

🎥Az amerikai játékfilmet 1995-ben készítették, Chris Columbus rendezésével. Az alkotás fókuszában az áll, hogy hogyan lehet apává válni és elköteleződni a családalapítás mellett egy nem tervezett gyermek esetében.

🚼A film kiindulási pontja, hogy egy harmincas éveiben járó párnak gyermeke fogan, amire a pár tagjai eltérően reagálnak. Míg a férfi, Samuel kétségbeesik, párja, Rebecca erős vágyat érez a családalapítás iránt. A történet arról szól, hogy hogyan kerül krízisállapotba a pár, és a szereplők hogyan birkóznak meg ezzel a konfliktussal. Ebben kap hangsúlyt Samuel személyiségfejlődése a várandósság 9 hónapja alatt.

🤷🏻‍♂️🤰🏻Az apává válás folyamata során a filmben May (1980) várandós apai élménystrukturálási módjaira ismerhetünk rá. Ez a modell azt írja le, hogy a leendő édesapa hogyan élheti meg a várandósság időszakát, és milyen módon viszonyulhat a gyermekkel kapcsolatos teendőkhöz. A történet elején Samuel a „megfigyelő” stílust képviseli, amire jellemző, hogy a leendő apa elkülönül a várandóssággal kapcsolatos teendőktől. A film végére azonban Samuel stílusa megváltozik: érzelmileg bevonódik a várandósságba („kifejező stílus”) és felelősséget vállal leendő családjáért („közreműködő stílus”).

✅A történet nagy erősségének látom, hogy a férfi főszereplő megélését domborítja ki. Sok esetben találkozhatunk azzal, hogy a várandósság főszereplőjének az anyát és a magzatot tekintik, s az édesapa élményvilága háttérbe szorulhat (Andrek, 2015).

🍿A filmet leginkább gyermekvállalás előtt álló fiatal felnőtteknek ajánlanám, mert a műben megjelennek azok az érzések, gondolatok, dilemmák, amik őket is foglalkoztathatják.

#pszichologia#várandósság#apává_válás

Felhasznált irodalom:

Andrek A. (2015). Az apává válás pszichológiája. In. Pápay N., & Rigó A. (szerk.) Reproduktív egészségpszichológia. pp. 331-353. ELTE Eötvös Kiadó

May, K. A. (1980). A typology of detachment/involvement styles adopted during pregnancy by first-time expectant fathers. Western Journal of Nursing Research, 2(2), 445-453. https://doi.org/10.1177/019394598000200201

Filmajánló - The Wild Robot

the_wild_robot_aliz.jpg

The Wild Robot/A Vad Robot

Az együttműködés a túlélés kulcsa

A „The Wild Robot” című amerikai animációs film Chris Sanders rendezésével készült 2024-ben, Peter Brown könyve alapján. A film arról szól, hogy egy új tag érkezése micsoda változásokat indít el egy közösségben, s hogyan válhatnak ellenfelek együttműködő csoporttá.

A történetben egy robot repülőbaleset következtében egy erdőbe kerül, ahol próbálja használni a képességeit, azonban hamar rájön, hogy a betanult mechanizmusok nem segítenek. Ezután mindent megtesz, hogy kiismerje a közeget. A filmben a csoportalakulás nagyon hangsúlyosan megjelenik az erdő lakói között, Roz megjelenésével ugyanis felborul az erdő addigi rendje.

A pszichológiai szakirodalomban az olyan közösséget tekintjük csoportnak, ahol személyes kapcsolat van a tagok között, s a struktúrájában szerepek és normák vannak jelen. A csoportokat közös cél és a csoport fenntartásának motivációja vezérli. Közös világképük van, a tagok kölcsönösen függenek egymástól, és „Mi” tudattal rendelkeznek (Smith és mtsai., 2016). A film végigvezeti a nézőt a csoport kialakulásának folyamatán. Tuckman (1965, id. Smith és mtsai., 2016) alapján ennek 5 fázisa van. (1) A megalakulás fázisában a csoporttagok között jellemzőek a nyílt konfliktusok, és a szerepalapú kommunikáció. A film kezdetén a tápláléklánc alapján hierarchikus viszony van az állatok között, amiben mindenki egymás ellensége. (2) A viharzás fázisában csoportvélemények alakulnak ki, és a saját álláspontokból közös álláspontok lesznek. Leghangsúlyosabban, akkor történik meg ez a váltás, mikor nagy hóvihar kerekedik, s az összefogás lesz az állatok egyetlen esélye a túlélésre. Ebben a jelenetben kezdődik meg (3) a normaképzés szakasza, amiben közös szabályokat hoznak meg, pl.: ebben a térben senkinek nem eshet bántódása. (4) A teljesítmény optimumába akkor érnek, amikor Rozért jönnek, s csak együttes erővel van esélyük megvédeni őt. Végül (5) a megszűnés vagy átalakulás fázisában ‒ a történtek után ‒ az erdő közössége már nem tér vissza az eredeti működésmódjába, hanem másként élnek tovább az állatok.

A filmet mindenkinek szívből ajánlom, akit érdekel egy igazán szerethető, humoros, ugyanakkor mély üzenetet közvetítő történet.

Felhasznált irodalom: 

Smith, E. R., Mackie, D. M., & Claypool, H. M. (2016). Szociálpszichológia. ELTE Eötvös Kiadó.

Miért (nem) szeretnénk gyermeket vállalni? - A gyermekvállalásról bio-pszicho-szociokulturális nézőpontból

1_kep.jpg

Szeretnénk gyermeket vállalni? Mikor szeretnénk gyermeket vállalni? Hány gyermeket szeretnénk? Ezek a kérdések mindnyájunk számára ismerősek lehetnek, hiszen nagy valószínűséggel felmerülnek bennünk életünk során. Vajon mitől függhet, hogy valaki szeretne-e gyermeket vállalni vagy sem, vagyis az, hogy hogyan alakul a gyermekvállalási szándéka? Ez egy rendkívül összetett kérdés, melyre a tudomány sem ad egyelőre egyértelmű válaszokat. Amit viszont tudunk, hogy Európában több évtizede alacsony a születések száma.

A teljes termékenységi arányszám, vagyis az, hogy egy reproduktív korú nő élete során várhatóan hány gyermeknek adna életet, ha az adott év adatai állandóak maradnának, Magyarországon 2022-ben 1,56 volt, míg az európai átlag 1,5, ami alatta van a népesség fenntartásához szükséges 2,1-es arányszámnak (Eurostat, 2024).

A születések számának csökkenésének számos negatív következménye van az egyénre és a társadalomra nézve egyaránt. Vajon mi állhat az alacsony arányszámok mögött? A szakirodalomban több biológiai, pszichológiai (lélektani) és szociokulturális (társas-társadalmi és kulturális) tényezőt azonosítottak az utóbbi években, melyek összefüggésben állhatnak a reproduktív korú felnőttek gyermekvállalási szándékával. Cikkünkben ezen tényezők közül igyekszünk bemutatni a legfontosabbakat.

 

A gyermekvállalási szándékkal összefüggő biológiai tényezők

2_kep.jpg

A biológiai tényezők közé soroljuk a testünkben, szervezetünkben zajló folyamatokat, működésmódokat, a genetikai faktorokat (Urbán, 2022). A gyermekvállalás szempontjából például ide tartozik a reproduktív szerveink egészsége, hogy van-e valamilyen örökletes betegségünk, vagy, hogy van-e krónikus betegségünk. Fontos, hogy a biológiai adottságainkat környezeti tényezők is befolyásolják (Pápay & Rigó, 2015).

Az eddigi kutatások szerint az egyik legmeghatározóbb biológiai tényezőnek bizonyult az egyén és a pár fizikai egészségi állapota (Ranjbar és mtsai., 2024).

Egy párokat vizsgáló nemzetközi kutatásban (Boivin és mtsai., 2018) azt találták, hogy azok a párok, akiknek rosszabb volt a fizikai egészségi állapota, különösen, akiknek folyamatos orvosi kezelésre volt szükségük, alacsonyabb gyermekvállalási szándékról számoltak be, mint a jobb egészségi állapottal rendelkező párok.

Ennek hátterében állhat, hogy egy részről a személy szervezete nincs olyan állapotban, hogy gyermeket merjen vállalni, másrészt egy esetlegesen örökletes betegséget nem szeretne tovább adni gyermekének (Boivin és mtsai., 2018).

 

A gyermekvállalási szándékkal összefüggő pszichológiai tényezők

3_kep.jpg

A pszichológiai tényezők közé soroljuk a személyiségünket, viselkedésünket, fejlődési tényezőket, gondolkodásunkat, érzelmeinket (Urbán, 2022). A gyermekvállalás szempontjából például pszichés tényező, hogy mennyire érezzük magunkat felkészültnek a gyermekvállalásra, mennyire tartjuk magunkat érzelmileg érettnek hozzá, vagy mi a hozzáállásunk a szülői szerephez (Pápay, 2012).

A pszichés tényezők szerepét a gyermekvállalási szándék alakulásában főként az utóbbi évtizedben kezdték vizsgálni (Pápay és mtsai., 2014; Hashemzadeh és mtsai., 2021). A kutatások eddigi eredményei szerint összességében

az általános optimizmus, a barátságosság (Pápay és mtsai., 2014), az észlelt társas támogatás nagyobb mértéke (Kariman és mtsai., 2016; Araban és mtsai., 2020), a belső magabiztosság és érettség megélése (Lampic és mtsai., 2006; Thompson és mtsai., 2013), a szülői szerepek fejlődési lehetőségként való elképzelése (Pápay, 2012) és a termékenységgel kapcsolatos nagyobb tudatosság (Hammarberg és mtsai., 2017) a gyermekvállalási szándék nagyobb valószínűségével járt együtt.

A kutatók az eredményeket a következőkkel magyarázták. Abban az esetben, ha általánosságban optimistábban állunk hozzá a dolgokhoz, valószínűsíthetően a jövőhöz is pozitív módon viszonyulunk, ez pedig bátorságot ad ahhoz, hogy belevágjunk a gyermekvállalásba. A barátságosság személyiségdimenzió gyermekvállalással való kapcsolatának hátterében állhat a másokkal való nagyobb mértékű törődés, kedvesség és a másokról való gondoskodás iránti elkötelezettség nagyobb mértéke (Pápay és mtsai., 2014). Ha úgy érezzük, hogy tartozunk egy társas közeghez és számíthatunk másokra, akkor nagyobb valószínűséggel fogunk gyermeket vállalni (Kariman és mtsai., 2016; Araban és mtsai., 2020). A kutatásokban szereplő fiatal felnőttek a gyermekvállalás előfeltételeiként tekintettek arra, hogy legyen egy belső magabiztosságuk és úgy érezzék, hogy elég érettek egy gyermek felneveléséhez, mert akkor képesek vállalni a gyermekvállalással járó felelősséget (Lampic és mtsai., 2006; Thompson és mtsai., 2013). A szülői szerepekről való elképzelések közül az valószínűsítette a gyermekvállalási szándék meglétét, ha fejlődési lehetőségként és a felnőtt identitás természetes részeként tekintettek erre, mivel ezáltal egy mindenki számára elsajátítható feladatként gondoltak rá. Ezzel szemben, ha tehernek gondolták a gyermekvállalást, akkor kevésbé vágytak a szülőségre, hiszen ebben az esetben ez valamilyen nehéz, áldozatokkal járó állapotot jelentett számukra (Pápay, 2012). Azon személyek pedig, akik tudatosabban viszonyultak a gyermekvállaláshoz, megfelelő információkkal rendelkeztek a termékenységgel kapcsolatban, nagyobb valószínűséggel terveztek korábban gyermeket vállalni, mivel hamarabb meghozták a gyermekvállalással kapcsolatos döntéseiket azokhoz képest, akik kevésbé voltak tudatosak (Chan és mtsai., 2015; Hammarberg és mtsai., 2017).

 

A gyermekvállalási szándékkal összefüggő szociokulturális tényezők

4_kep.jpg

A szociokulturális tényezők a személy társas, társadalmi és kulturális környezetének elemei (Smith és mtsai., 2016). A gyermekvállalással összefüggésben például ilyen tényezők: a személy társas kapcsolatainak minősége, a társas-társadalmi környezet hozzáállása a gyermekvállaláshoz, vagy a szülő szerep jellegzetességei az adott kultúrában (Kim & Yi, 2024).

A kultúra szerepe meghatározó abban, hogy milyen feladatkörök tartoznak a szülői szerephez, milyen elképzelések élnek az emberek fejében a szülővé válásról és ezzel együtt mennyire vonzó számukra a szülővé válás (Pápay, 2012; Nagy & Perczel Forintos, 2015). Bizonyos népcsoportoknál, például a Közel-Keleten, valamint Afrika fejlődő pronatalista társadalmaiban az utód az időskori túlélés zálogát jelenti, hiszen ha idős korban nem gondoskodik valakiről az akkorra már felnőtt gyermeke, akkor az önellátásuk nehezítetté válhat (Deribe és mtsai., 2007; Nagy & Perczel Forintos, 2015). Ezzel szemben az európai országokban jellemzően nincs ilyen kényszer a gyermekvállalásra, s ezért is annyira komplex a gyermekvállalással kapcsolatos döntések meghozatalának folyamata (Philipov és mtsai., 2006). A szakirodalom alapján az olyan társas-társadalmi tényezők bizonyultak a legmeghatározóbbnak a gyermekvállalási szándék alakulása szempontjából, mint 

a stabil párkapcsolat, a gyermekvállalással kapcsolatos feladatok partnerrel való megosztásának lehetősége, gyermekek jelenléte a baráti körben, a támogató családi légkör, a munka összeegyeztethetősége a gyermekvállalással, a gyermekellátó intézményrendszerek elérhetősége és az apasági szabadság bevezetése (Lampic és mtsai., 2006; Tydén és mtsai., 2006; Chan és mtsai., 2015; Sørensen és mtsai., 2016; Boivin és mtsai., 2018; Alfaraj és mtsai., 2019; Qiao és mtsai., 2024).

Emellett vizsgálták az olyan globális tényezők szerepét is, mint a háborúk (König, 2023) vagy a klímaváltozással kapcsolatos aggodalom (Jylhä és mtsai., 2024). Ezen tényezőknek a kutatások szerint szintén lehet szerepe a gyermekvállalással kapcsolatos döntések meghozatalában, de kevésbé jelentősek, mint az adott társadalmon belüli intézkedések szerepe vagy a társas kapcsolatok minősége (Harknett és mtsai., 2014; Boivin és mtsai., 2018).

Végül, azt is fontos megemlíteni, hogy a vizsgálatok szerint az olyan demográfiai jellemzőknek is van szerepe a gyermekvállalási szándék alakulásában, mint az életkor (Pápay, 2012; Testa, 2014), a családi állapot (Philipov és mtsai., 2006; Spéder & Kapitány, 2015), az anyagi helyzet (Amerian és mtsai., 2019), a lakhatás (Qiao és mtsai., 2024) és az iskolai végzettség (Testa, 2014).

 

Összességében elmondható, hogy a gyermekvállalási szándék alakulása rendkívül összetett téma, melyet bio-pszicho-szociokulturális tényezők határoznak meg. Az eddigi kutatásokból az derült ki, hogy a fizikai egészség, az olyan személyiségjellemzők, mint a barátságosság és az optimizmus, a gyermekvállalásra való felkészültség érzése, a szülőszerepre fejlődési lehetőségként való tekintés, a termékenységgel kapcsolatos informáltság és tudatosság, a gyermekellátó hálózat működése és a társas kapcsolatok minősége meghatározóak a gyermekvállalási szándék alakulásában a termékenykorú fiatalok körében.

 

Felhasznált irodalom:

Alfaraj, S., Aleraij, S., Morad, S., Alomar, N., Rajih, H. A., Alhussain, H., Abushrai, F., & Thubaiti, A. A. (2019). Fertility awareness, intentions concerning childbearing, and attitudes toward parenthood among female health professions students in Saudi Arabia. International Journal of Health Sciences, 13(3), 34–39.

Amerian, M., Mohammadi, S., Faghani Aghoozi, M., & Malari, M. (2019). Related Determinants of Decision-Making in the First Childbearing of Couples: A Narrative Review. Preventive Care in Nursing & Midwifery Journal, 9(1), 49–57. https://doi.org/10.29252/pcnm.9.1.49

Araban, M., Karimy, M., Armoon, B., & Zamani-Alavijeh, F. (2020). Factors related to childbearing intentions among women: A cross-sectional study in health centers, Saveh, Iran. Journal of the Egyptian Public Health Association, 95(1), 6. https://doi.org/10.1186/s42506-020-0035-4

Boivin, J., Buntin, L., Kalebic, N., & Harrison, C. (2018). What makes people ready to conceive? Findings from the International Fertility Decision-Making Study. Reproductive Biomedicine & Society Online, 6, 90–101. https://doi.org/10.1016/j.rbms.2018.10.012

Chan, C. H. Y., Chan, T. H. Y., Peterson, B. D., Lampic, C., & Tam, M. Y. J. (2015). Intentions and attitudes towards parenthood and fertility awareness among Chinese university students in Hong Kong: A comparison with Western samples. Human Reproduction, 30(2), 364–372. https://doi.org/10.1093/humrep/deu324

Deribe, K., Anberbir, A., Regassa, G., Belachew, T., & Biadgilign, S. (2007). Infertility: Perceived causes and experiences in rural southwest Ethiopia. Age (N= 223*), 20(2), 0–9.

Eurostat. (2024). Fertility Statistics (http: // ec. europa. eu/ eurostat/ statistics-explained/ index. php/ Fertility_ statistics) [Dataset]. https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Fertility_statistics

Hammarberg, K., Collins, V., Holden, C., Young, K., & McLachlan, R. (2017). Men’s knowledge, attitudes and behaviours relating to fertility. Human Reproduction Update, 23(4), 458–480. https://doi.org/10.1093/humupd/dmx005

Harknett, K., Billari, F. C., & Medalia, C. (2014). Do Family Support Environments Influence Fertility? Evidence from 20 European Countries. European Journal of Population, 30(1), 1–33. https://doi.org/10.1007/s10680-013-9308-3

Hashemzadeh, M., Shariati, M., Mohammad Nazari, A., & Keramat, A. (2021). Childbearing intention and its associated factors: A systematic review. Nursing Open, 8(5), 2354–2368. https://doi.org/10.1002/nop2.849

Jylhä, K. M., Kolk, M., & Fairbrother, M. (2024). Attitudes towards childbearing, population, and the environment: Examining prevalence and demographic and psychological correlates. https://su.figshare.com/articles/preprint/Attitudes_towards_childbearing_population_and_the_environment_Examining_prevalence_and_demographic_and_psychological_correlates/26926999?file=48978892

Kariman, N., Amerian, M., Jannati, P., Salmani, F., & Hamzekhani, M. (2016). A Path Analysis of Factors Influencing the First Childbearing Decision-Making in Women in Shahrood in 2014. Global Journal of Health Science, 8(10), 24. https://doi.org/10.5539/gjhs.v8n10p24

Kim, E., & Yi, J.-S. (2024). Determinants of Fertility Intentions among South Koreans: Systematic Review and Meta-Analysis. Behavioral Sciences, 14(10), 939.

König, A. (2023). Reproductive Entanglements in Times of War: Transnational Gestational Surrogacy in Ukraine and Beyond. Medical Anthropology, 42(5), 479–492. https://doi.org/10.1080/01459740.2023.2201682

Lampic, C., Svanberg, A. S., Karlström, P., & Tydén, T. (2006). Fertility awareness, intentions concerning childbearing, and attitudes towards parenthood among female and male academics. Human Reproduction, 21(2), 558–564. https://doi.org/10.1093/humrep/dei367

Nagy, B., & Perczel Forintos, D. (2015). A FÉRFI MEDDŐSÉG PSZICHOSZOCIÁLIS JELLEMZŐI. In REPRODUKTÍV EGÉSZSÉGPSZICHOLÓGIA (o. 30). ELTE Eötvös Kiadó.

Pápay, N. (2012). A reproduktív egészség és a termékenységi problémák pszichoszociális kontextusa [Doktori Disszertáció]. Eötvös Loránd Tudományegyetem.

Pápay, N., & Rigó, A. (Szerk.). (2015). Reproduktív egészségpszichológia. ELTE Eötvös Kiadó.

Pápay N., Rigó A., Nagybányai Nagy O., & Soltész A. (2014). Psychosocial factors influencing the motivation for parenthood. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 15(1), 1–30. https://doi.org/10.1556/Mental.15.2014.1.1

Philipov, D., Spéder, Z., & Billari, F. C. (2006). Soon, later, or ever? The impact of anomie and social capital on fertility intentions in Bulgaria (2002) and Hungary (2001). Population Studies, 60(3), 289–308. https://doi.org/10.1080/00324720600896080

Qiao, P., Li, Y., Song, Y., & Tian, X. (2024). Female university students’ fertility intentions and their psychosocial factors. BMC Public Health, 24(1), 1–13. https://doi.org/10.1186/s12889-024-18121-9

Ranjbar, M., Rahimi, M. K., Heidari, E., Bahariniya, S., Alimondegari, M., Lotfi, M. H., & Shafaghat, T. (2024). What factors influence couples’ decisions to have children? Evidence from a systematic scoping review. BMC Pregnancy and Childbirth, 24(1), 223. https://doi.org/10.1186/s12884-024-06385-3

Smith, E. R., Mackie, D. M., & Claypool, H. M. (2016). Szociálpszichológia. ELTE Eötvös Kiadó.

Sørensen, N. O., Marcussen, S., Backhausen, M. G., Juhl, M., Schmidt, L., Tydén, T., & Hegaard, H. K. (2016). Fertility awareness and attitudes towards parenthood among Danish university college students. Reproductive Health, 13(1), 1–10. https://doi.org/10.1186/s12978-016-0258-1

Spéder, Z., & Kapitány, B. (2015). Influences on the Link Between Fertility Intentions and Behavioural Outcomes: Lessons from a European Comparative Study. In D. Philipov, A. C. Liefbroer, & J. E. Klobas (Szerk.), Reproductive Decision-Making in a Macro-Micro Perspective (o. 79–112). Springer Netherlands. https://doi.org/10.1007/978-94-017-9401-5_4

Testa, M. R. (2014). On the positive correlation between education and fertility intentions in Europe: Individual- and country-level evidence. Advances in Life Course Research, 21, 28–42. https://doi.org/10.1016/j.alcr.2014.01.005

Thompson, R., Lee, C., & Adams, J. (2013). Imagining Fatherhood: Young Australian Men’s Perspectives on Fathering. International Journal of Men’s Health, 12(2), 150–165. https://doi.org/10.3149/jmh.1202.150

Tydén, T., Svanberg, A. S., Karlström, P.-O., Lihoff, L., & Lampic, C. (2006). Female university students’ attitudes to future motherhood and their understanding about fertility. The European Journal of Contraception & Reproductive Health Care, 11(3), 181–189. https://doi.org/10.1080/13625180600557803

Urbán, R. (2022). Az egészségpszichológia alapjai (2.). ELTE Eötvös Kiadó.

„A KULTURÁLIS ÉS INNOVÁCIÓS MINISZTÉRIUM EKÖP-24 KÓDSZÁMÚ EGYETEMI KIVÁLÓSÁGI ÖSZTÖNDÍJ PROGRAMJÁNAK A NEMZETI KUTATÁSI, FEJLESZTÉSI ÉS INNOVÁCIÓS ALAPBÓL FINANSZÍROZOTT SZAKMAI TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT.”

Hogyan ismerjük fel a krízisben lévő embert?

chatgpt_image_2025_apr_13_17_16_47.png
A krízis nem mindig látványos. Nem mindig jár sírással, dühkitöréssel vagy segélykiáltással, és gyakran észrevétlen marad. Néha csak annyi látszik, hogy valaki elcsendesedett, furcsán nyugodt lett, visszahúzódik, máshogy beszél. És sokszor ezek az apró változások jelentik a legnagyobb vihar előtti csendet. A krízis nem pusztán egy rossz nap vagy egy nehéz időszak. Emellett a krízist nem csupán egy válságnak tekintjük, hanem a változás és a fejlődés lehetősége is rejlik benne (Árkovits et al., 2014).

Caplan (1964) klasszikus meghatározása szerint a krízis az, amikor valakit olyan helyzet ér, amely veszélyezteti a lelki egyensúlyát, és sem elkerülni, sem megoldani nem tudja azt a szokásos problémamegoldó eszközeivel. 

A krízisnek négy fő kimenetele lehet: 

  1. Megoldódik – Az érintett megtalálja a módját, hogy feldolgozza a helyzetet, tanul belőle, és képes továbblépni. Ez a legideálisabb kimenet, gyakran külső támogatással (család, barát, segítő kapcsolat) valósul meg.
  2. Konzerválódik – A krízis látszólag elcsitul, de valójában nem oldódik meg. Az ember megszokja, „megtanul együtt élni vele”, de ez hosszú távon belső feszültséget, életminőség-romlást eredményezhet.
  3. Elhúzódik és átalakul – A krízisből mentális zavar alakulhat ki: például depresszió, szorongás, pszichózis, vagy szerhasználat. Ilyenkor az illető nem tud kilépni a helyzetből, és a lelki feszültség már tartós pszichiátriai problémává válik. Gyakori például, hogy valaki a krízis hatására kezd el rendszeresen alkoholt fogyasztani, és ebből alakul ki addiktológiai zavar – ami szintén egyfajta „lassú” öngyilkosság.
  4. Öngyilkosság – A legsúlyosabb kimenet, amikor a személy nem lát más kiutat, mint a halált. Ilyenkor a krízis befejezett öngyilkossággal végződik, ami sokszor megelőzhető lett volna, ha időben felismerik a jeleket, és megfelelő segítséget kap (Caplan, 1964).

Sokan úgy hiszik, hogy krízishelyzetben rögtön szakemberre van szükség, pedig a legtöbb esetben házastárs, egy barát, egy szomszéd elegendő segítséget nyújthat. A krízist kapcsolatokban oldjuk meg – az emberi odafordulás az egyik legfontosabb eszköz. 

A krízishelyzeteknél az időfaktor kulcsszerepet játszik. Egy váratlanul kialakult, úgynevezett akcidentális krízisnek hat héten belül le kellene zajlania – vagyis az érintettnek vissza kell tudnia térni a mindennapi életéhez. Ha ez nem történik meg, fontos feltárni, mi gátolja a felépülést. A krízis nem betegség, hanem egy átmeneti lélektani állapot, amelyet sok esetben emberi odafordulással, nem pedig gyógyszerrel lehet a leghatékonyabban rendezni. Ugyanakkor, ha elhúzódik, könnyen depresszióhoz vezethet – ezért is létfontosságú az időben érkező, valódi segítség (Árkovits et al., 2014).

Az elhúzódó krízis egyik legsúlyosabb következménye lehet az öngyilkosság. Fontos megérteni: a szuicidum nem egy pillanat döntése, hanem egy hosszú belső folyamat vége, amely gyakran megelőzhető lenne. Ringel (1976) leírása szerint a preszuicidális állapot három fázisból áll. Először a személy fokozatosan beszűkül: elveszti érdeklődését a külvilág iránt, érzelmileg kiüresedik, emberi kapcsolatai megszakadnak. Ezután megjelenik az agressziógátlás: a feszültség egyre nő, de nem tud kiutat találni, így a harag önmaga felé fordul. Végül az illető menekülni kezd a fantáziavilágba, ahol az öngyilkosság tervévé formálódik a lelki fájdalom.  A tervezés során az érintett csendesedik el – ez a látszólagos nyugalom a vihar előtti csend, amit a környezet gyakran félreért. A legnagyobb veszély ekkor van, amikor az ambivalencia (élet és halál között) eldől. A stabil szenvedést is könnyebb elviselni, mint a bizonytalan billegést, ezért a döntés sokszor megnyugvást tud hozni az illető számára .

Az öngyilkosság mögött sokszor kimondatlan segélykérés áll. A krízisben lévő egyén mondatai, furcsa megjegyzései jelzik, hogy valami nincs rendben, emellett a csend, a sírás, az elakadás gyakori.Ez a környezet számára a „cry for help”, így fontos, hogy ezeket komolyan vegyük (Ringel, 1976). 

Az agresszió iránya is lényeges: ha valaki kifelé tudja csatornázni (pl. sport, konfliktuskezelés), kisebb eséllyel fordul önmaga ellen. Ellenkező esetben az elfojtott düh önpusztításba torkollhat. Végül fontos leszögezni: az öngyilkosság nem gyávaság vagy bátorság kérdése. Az öngyilkos nem meghalni akar – csak nem tud tovább élni úgy, ahogy eddig. A halál ebben az értelemben nem cél, hanem menekülés. Itt válik igazán fontossá a krízisintervenció: hogy valaki megmutassa, van másik út is. Mert sok esetben nem az életet akarják befejezni – csak azt, amit jelenleg annak élnek meg (Árkovits et al., 2014).

 

Ingyenesen hívható segélyvonalak:

Pécsi SOS Élet Telefonszolgálat: 

minden este 19:00 és reggel 7:00 között hívható a 06-80-505-390 számon.

Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége (LESZ): 

a nap 24 órájában elérhető, ingyenesen hívható a 116-123 telefonszám.

Ifjúsági Lelki Elsősegély: 

fiatalok számára hétköznapokon 17:00 és 21:00 óra között hívható a 137-00 számon.

Kék Vonal - Gyermekkrízis Alapítvány

elsősorban 24 év alatti gyermekek és értük aggódó felnőttek számára, 0-24 hívható ingyenesen a 116-111 számon.

Források:

Árkovits, A., Vörös, V., Csürke, J., & Osváth, P. (2014). Mindennapi kríziseink: A Lélektani Krízis és a krízisintervenció kézikönyve. Oriold. 

Caplan, G. (1964). Principles of Preventive Psychiatry. Basic Books. 

Ringel, E. (1976). The presuicidal syndrome. Suicide and Life-Threatening Behavior, 6(3), 131–149. https://doi.org/10.1111/j.1943-278x.1976.tb00328.x 



süti beállítások módosítása