A szerelem és a párkapcsolatok működése – habár sokan kutatják és igyekeznek megérteni ezeket – mai napig meg nem értettek számunkra. Sok párkapcsolat megy idővel tönkre és dől dugába. De vajon mi áll ezek mögött? Milyen folyamatok vagy dinamikák vezetnek egy kapcsolat befejeződéséhez? Lehet, hogy sokszor mi magunk vagyunk azok, akik tönkre tesszük a kapcsolatot? Ez a cikk ezekre a kérdésekre keresi a választ.
Mit értünk önszabotázs alatt?
Az életünk során sok célunk van, amelyekre vágyunk, amiket szeretnénk elérni, véghez vinni, megvalósítani. Ezekért általában erőnkhöz mérten meg is teszünk mindent, vagy legalábbis megpróbálunk. De mi van akkor, ha ennek ellenére mégsem sikerülnek? Ha látszólag mindent meg is tettünk, mégis tudunk közben olyan körülményeket teremteni, – akár tudattalan módon – amelyek szembemennek a próbálkozásainkkal és megakadályozzák a céljaink elérését. Ez az önszabotázs jelensége. Tulajdonképpen a saját utunkba állunk, így sosem érjük el, amiért küzdöttünk. Legtöbbször ezzel nem vagyunk tisztában, és valamilyen belső, tudatalatti gondolat vagy berögződés vezérel minket ebben. Elég gyakori, hogy ez a karrier vagy a párkapcsolatok során fordul elő.
Önszabotáló viselkedések a párkapcsolatokban
A párkapcsolatok működési dinamikáira elég kevesen látnak rá. Sokszor még maguk a kapcsolat tagjai sem látják tisztán, mi történik velük, vagy miért. Egy külső szemlélő ellenben a kellő beavatás esetén megláthatja a rejtett mintákat. Ilyen személy lehet például egy pszichológus, aki párterápiát vagy tanácsadást tart. Őket kérdezték meg arról, mik azok a viselkedések, amelyek önszabotálóak egy kapcsolatban. Összesen 12 darabot gyűjtöttek össze. [1] Ezek:
-
a partner támadása;
-
a partner üldözése;
-
a partner kivonása;
-
a túlzott védekezés;
-
a lenézés;
-
az önérzet;
-
a kontrolláló tendenciák;
-
a kapcsolati képességek;
-
a bizalmi nehézségek;
-
a destruktív hajlam;
-
a hozzáállás a problémákhoz;
-
és a kapcsolati hiedelmek
Ezek felsorolva talán nem mondanak sokat a mögöttük rejlő folyamatokról, úgyhogy nézzünk meg néhányat közelebbről.
A legjobb védekezés a támadás
Előfordul, hogy néha kritizáljuk a társunkat. Ez valahol az egészséges dinamika része, hiszen a megfelelő kritika elősegítheti a fejlődést. Viszont van, aki mást se tesz, csak kritizálja a párját. Mindig talál valamit, amit rosszul csinált, vagy amiben nem olyan, mint amilyennek szerinte lennie kéne. Nem ritka, hogy sokszor hibáztatják is a másikat vagy akár át is veszik a hatalmat és az irányítást a kapcsolat felett. Ezek alapján egy gonosz, goromba embert képzelünk el, igaz? És mi a valóság? Ezek az emberek félnek, és szeretnék megvédeni magukat, ezért támadják inkább a másikat folyamatosan. [2]
Üldözlek, tehát vagyok
A félelem nagyon erős érzelem, amelyet mindannyian igyekszünk elkerülni, vagy legalább kezelni. Sokan félnek attól, hogy elhagyják őket, megsérülnek egy kapcsolatban vagy magukra maradnak. Ezek legtöbbször gyerekkorban gyökereznek. És mit tesz az a gyermek, aki fél? Kapaszkodik. Ezt teszik ezek az emberek is. Teljes erejükkel próbálnak kapaszkodni társukba, lógnak rajta, hogy az biztos ne tudja őket hátra hagyni. Gyakran ez együtt járhat azzal is, hogy az ilyen emberek igyekeznek a másik kedvében járni, és akár lejjebb adnak saját akaratukból, behódolnak, csak a másiknak legyen jó, és maradjon mellettük. Legtöbb esetben ezzel a viselkedéssel inkább ellökjük a másikat.
Kivonlak, akkor nem bánthatsz!
A félelem szülhet egy más jellegű megoldást is, még pedig, hogy nem engedjük közel magunkhoz a másik embert, vagy ha bajt észlelünk, eltávolítjuk magunktól. Az ilyen emberek eltávolodnak, érzelmileg lekapcsolódnak a másikról. Ezzel igyekeznek elkerülni a konfliktusok okozta rossz érzéseket vagy éppen magával a kapcsolattal járó nehézségeket. Ez az úgynevezett „shutting down”, azaz leállítás, amely együtt járhat azzal is, hogy az erőfeszítéseiket is visszavonják a kapcsolatból. [3]
Túlzott védekezés
Ha bizonytalan vagy, vagy félsz erre a párod megfogalmaz veled szemben egy kritikát, mi az első, zsigeri reakciód? A védekezés. Persze ennek is van egészséges határa, ám az nem tekinthető önszabotázsként ható viselkedésnek. Ha viszont túlzásba viszi valaki, és minden alkalommal azonnal az áldozat szerepe mögé bújva védekezik, az már annál inkább. Sokszor előfordul az is, hogy a túlzott védekezést követi a feljebb említett kivonás és eltávolodás, amellyel kombinálva könnyebben elkerülhető a sérülés. [4]
Mi van, ha nem vagyok elég jó?
Az önbecsülésünk egy nagyon érzékeny rendszer, amely a legkisebb hatásra is képes lecsökkenni és teljesen összedőlni. Ha pedig ez megtörtént, nagyon nehéz a visszaállítása, és sokáig ott maradnak a kétségek a háttérben. Persze ez nem igaz feltétlenül mindenkire, vannak, akik sokkal stabilabb önbecsüléssel rendelkeznek, és vannak, akik kevésbé. Az alacsony önbecsülés veszélyt jelenthet a párkapcsolatok alakulására, ugyanis ez befolyásolhatja a felek észlelését is, és hajlamosabbak démonokat látni ott, ahol valójában nincsenek. Ezek az emberek folyamatosan félnek, folyamatosan kisebbségi érzésük van, mert azt gondolják, kevesebbet érnek, mint a másik, és emiatt nem érdemlik meg se a kapcsolatot, se a boldogságot.
„Nem vagyok elég jó a páromnak, és egy nap majd rájön erre, és elmegy. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy kevesebb vagyok a páromnál és nem érdemlem meg őt.”[1]
Nem is értek a párkapcsolatokhoz!
Sok esetben gondot okozhat az úgynevezett párkapcsolati képességek hiánya is. Ez eredhet tapasztalatlanságból, éretlenségből, rugalmatlanságból vagy épp tanult tehetetlenségből is. Az ilyen emberek nem látják át a kapcsolatok működési dinamikáit, és így gyakran nem is látják be a problémákat vagy nem ismerik fel a helyzetek megoldását. Ide sorolható az is, amikor valaki képtelen helyesen kommunikálni a kapcsolaton belül az érzéseiről, gondolatairól vagy épp a közös terhek megosztásáról. Szintén ehhez sorolandó probléma az is, ha nem tudunk perspektívát váltani és például a párunk szemszögéből látni a helyzeteket.
Bízol bennem?
A bizalom hiánya szintén gyakori, ám annál súlyosabb probléma lehet. Sokszor ered előző, rossz kapcsolatokból, esetleg gyermekkori tapasztalatokból. Gyakran valamilyen árulás vezet az elvesztéséhez, amely után már nehezen épül fel újra. Általában a féltékenység is ebben gyökerezik.
Elköteleződés
A párkapcsolat egyik lényegi összetevőjének tekinthető az elköteleződés, amely a partnerek között jön létre egymás, illetve a kapcsolat iránt. Ez magába foglalja, hogy a párkapcsolat tagjai érzelmileg elérhetőek egymás iránt, nem veszik készpénznek a kapcsolatot, hanem tesznek erőfeszítéseket annak fenntartása érdekében. Sokan félnek elköteleződni, legtöbb esetben azért, mert félnek a fentebb már említett elhagyástól, sérüléstől. Ennek hiánya viszont súlyos nehézségeket jelent, és hosszútávon fenntarthatatlanná teheti a kapcsolatot.
Minden ember és minden helyzet más és más, így sosem tudhatjuk pontosan, hogy melyik kapcsolat mi miatt ért véget, viszont a feljebb említett viselkedések nagyon gyakran rombolják a még stabilnak ígérkező párkapcsolatokat is. Ezek a viselkedések, reakciók általában egy minimális szinten mindenkiben ott vannak, hiszen ösztönösen szeretnénk védeni magunkat. Fontos, hogy éberek legyünk ezekre, és ismerjük a saját démonjainkat, ahhoz, hogy meg tudjunk velük küzdeni.
Források:
[1] Peel, R., & Caltabiano, N. (2020). Why Do we Sabotage Love? A Thematic Analysis of Lived Experiences of Relationship Breakdown and Maintenance. Journal of Couple & Relationship Therapy, 1–33. doi:10.1080/15332691.2020.1795039
[2] Heavey, C. L., Christensen, A., & Malamuth, N. M. (1995). The longitudinal impact of demand and withdrawal during marital conflict. Journal of Consulting and Clinical Psychology, 63(5), 797–801. https://doi.org/10.1037/0022-006X.63.5.797
[3] Lisitsa, E. (2013b). The Four Horsemen: Stonewalling [Blog post]. https://www.gottman. com/blog/the-four-horsemen-stonewalling/
[4] Lisitsa, E. (2013a). The Four Horsemen: Defensiveness [Blog post]. https://www.gottman. com/blog/the-four-horsemen-defensiveness/
