„Biztos, hogy vannak helyek, ahol könnyebb igaznak lenni, ahol olyan a táj, a környezet, hogy hamarabb rá tudsz hangolódni saját magadra, ahol nem kell színt játszanod, önmagad tudsz lenni.” (Schäffer Erzsébet: Álmok kertje)

Emberként hatunk a környezetünkre, és környezetünk is hat ránk. A lélektan egy interdiszciplináris ága, a környezetpszichológia ennek az ember és környezete közötti viszonynak a tanulmányozására alakult meg, melyet tranzakcionalitásnak nevez: szemlélete szerint egy kölcsönös, oda-vissza ható kapcsolat van jelen az emberek és a közvetlen környezetük között (Dúll, 2009).

Jelen cikkünk a Magyar Pszichológiai Társaság Ifjúsági Tagozata soron következő cikksorozatának első része, melynek célja, hogy bevezesse az Olvasót a környezetpszichológia világába. A jelen írás csupán bevezetőként szolgál, cikksorozatunk további részeiben kerül sor a környezetpszichológia gyakorlati alkalmazásának bemutatására, melyek során környezetpszichológiai szemüvegen keresztül vizsgáljuk meg többek között az irodai környezetet, a természetet, vagy épp a kórházak világát.

Ahogy az emberi pszichológiai folyamatok (például a munkavégzés vagy a vezetés) sem érthetők meg a fizikai környezeti kontextusuk nélkül, úgy egy iroda vagy iskola sem írható le a bennük zajló pszichológiai mechanizmusok hiányában. Nemcsak a személyi jellemzőink, használói viselkedésünk határozzák meg az épületeink, otthonaink jellegét, tranzakcionális viszonyunkból adódóan a tér és a tárgyak jelenléte, hiánya és minősége egyaránt visszahatnak ránk, használókra. Ha egy üres, illetve, ha egy számunkra kedves személyes tárgyakkal, saját bútorainkkal berendezett szobára gondolunk, a gondolatkísérlet két helyszíne más-más hangulatot, érzést válthat ki bennünk.  Így valószínűleg máshogy is viselkednénk a két eltérő környezetben. A környezet egyes viselkedési formákat elősegíthet, másokat pedig ellehetetleníthet, gátolhat.

A pszichológia tudománya a 20. század második harmadáig, ha egyáltalán értelmezte a fizikai környezetet, akkor azt csupán ingerként vette figyelembe, vagy a szociálpszichológiai közeget (azaz a társadalmi és csoportjellemzőket, folyamatokat stb.) tekintette környezetnek (Dúll, 2022). A környezetpszichológia (environmental psychology) a ’70-es évekre vált feltörekvő önálló tudományággá főként annak köszönhetően, hogy a környezetlélektani vizsgálatok eredményei számos interdiszciplináris hasznosítási lehetőséget ígértek a kutatóknak és szakembereknek. A tudományág megszületése óta folyamatosan szorosan együttműködik az építészettel, a környezettervezéssel és -alakítással, a geográfiával és a tájépítészettel (Dúll, 2009). Hazánkban (is) kiemelt hangsúlyt kapott az utóbbi évtizedekben az irodai munkakörnyezet tanulmányozása, miután bizonyításra került, hogy az iroda szociofizikai környezete befolyásolja a munkavállalók teljesítményét és jóllétét. A szociofizikai környezet alatt azokat a társas és fizikai jellemzőket értjük, amellyel kölcsönhatásba kerülve viselkedünk, illetve lelki és mentális folyamataink zajlanak. A szociofizikai környezetekben a pszichológiai folyamatokat a személy-környezet (nem)összeillés mentén elemzik.

Az eleinte laboratóriumokban vizsgált ember-környezet tranzakciók a 2000-es évekhez közeledve átkerültek az otthon szociofizikai terébe is, ezzel megkezdődött a környezetpszichológia egy jelentős területének tanulmányozása, útjukra indultak az első úgynevezett otthonvizsgálatok. Mivel ezek a vizsgálatok teret adtak arra, hogy az emberi rutinok eredeti kontextuális közegükben is vizsgálhatók legyenek, a személy-környezet összeillés vagy össze nem illés fontos mechanizmusait ismerhettük meg általuk. Ezen kutatások által fény derült többek között a helykötődés és a helyhasználati szokások jelentőségére abban, hogy a személy milyen módon illeszkedik a környezetébe és ahhoz milyen érzéseket társít (Dúll, 1998, 2002a, 2002b).

A környezetpszichológiai szemlélet hosszú utat járt be, míg Magyarországra is behozatalra került az ezredfordulóra. Az ezt követő időszak alatt a terület itthon is kialakult és megerősödött. Mára hazánkban is számos helyen működnek környezetpszichológiai kutató- és szakmai csoportok, többek között:

• az ELTE Pszichológiai Doktori Iskolájában (PDI) Környezetpszichológia Program néven, Dúll Andrea vezetésével;
• az ELTE Pszichológiai Intézetében az egykori Környezetpszichológiai Műhelyben, amely mára Környezetpszichológiai Kutatócsoportként működik;
• a Magyar Pszichológiai Társaság Környezetpszichológiai Szekciójában (alapító elnök: Dúll Andrea);
• valamint 2020 óta az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán az Ember-Környezet Tranzakció Intézetben.

A fentebb említetteken túl is számos gyakorlati példával szemléltethető a környezetpszichológia jelentősége a pszichológiai folyamatok megértésében. Következő cikkeinkben bemutatunk néhány területet, amelyben a környezet és az ember tranzakciója megmutatkozik.

Felhasznált irodalom:

Dúll A. (2022). A környezetpszichológiától az ember-környezet tranzakció tudományig – Áttekintés az elmúlt (majdnem) 30 évről. Magyar Pszichológiai Szemle, 76(3–4), 727–745. https://doi.org/10.1556/0016.2021.00050

Dúll, A. (1998). Hétköznapi otthoni rutinok környezetpszichológiai vizsgálata. PhD-értekezés (témavezető: Czigler, I.). Budapest: ELTE.

Dúll, A. (2002a). Kísérlet egy tranzakcionális környezetpszichológiai fogalom operacionalizálására: a lakó-otthon összeillés empirikus vizsgálata I. A kutatás elméleti háttere. Pszichológia, 22(1), 57-106.

Dúll, A. (2002b). Ember és környezet affektív kapcsolata: a helykötődés. Alkalmazott  Pszichológia, 4(2), 49-65.

Dúll, A. (2009). A környezetpszichológia alapkérdései – Helyek, tárgyak, viselkedés. Budapest: L’Har-mattan Kiadó.

https://www.apa.org/education-career/guide/subfields/environment