Szeretnénk gyermeket vállalni? Mikor szeretnénk gyermeket vállalni? Hány gyermeket szeretnénk? Ezek a kérdések mindnyájunk számára ismerősek lehetnek, hiszen nagy valószínűséggel felmerülnek bennünk életünk során. Vajon mitől függhet, hogy valaki szeretne-e gyermeket vállalni vagy sem, vagyis az, hogy hogyan alakul a gyermekvállalási szándéka? Ez egy rendkívül összetett kérdés, melyre a tudomány sem ad egyelőre egyértelmű válaszokat. Amit viszont tudunk, hogy Európában több évtizede alacsony a születések száma.
A teljes termékenységi arányszám, vagyis az, hogy egy reproduktív korú nő élete során várhatóan hány gyermeknek adna életet, ha az adott év adatai állandóak maradnának, Magyarországon 2022-ben 1,56 volt, míg az európai átlag 1,5, ami alatta van a népesség fenntartásához szükséges 2,1-es arányszámnak (Eurostat, 2024).
A születések számának csökkenésének számos negatív következménye van az egyénre és a társadalomra nézve egyaránt. Vajon mi állhat az alacsony arányszámok mögött? A szakirodalomban több biológiai, pszichológiai (lélektani) és szociokulturális (társas-társadalmi és kulturális) tényezőt azonosítottak az utóbbi években, melyek összefüggésben állhatnak a reproduktív korú felnőttek gyermekvállalási szándékával. Cikkünkben ezen tényezők közül igyekszünk bemutatni a legfontosabbakat.
A gyermekvállalási szándékkal összefüggő biológiai tényezők
A biológiai tényezők közé soroljuk a testünkben, szervezetünkben zajló folyamatokat, működésmódokat, a genetikai faktorokat (Urbán, 2022). A gyermekvállalás szempontjából például ide tartozik a reproduktív szerveink egészsége, hogy van-e valamilyen örökletes betegségünk, vagy, hogy van-e krónikus betegségünk. Fontos, hogy a biológiai adottságainkat környezeti tényezők is befolyásolják (Pápay & Rigó, 2015).
Az eddigi kutatások szerint az egyik legmeghatározóbb biológiai tényezőnek bizonyult az egyén és a pár fizikai egészségi állapota (Ranjbar és mtsai., 2024).
Egy párokat vizsgáló nemzetközi kutatásban (Boivin és mtsai., 2018) azt találták, hogy azok a párok, akiknek rosszabb volt a fizikai egészségi állapota, különösen, akiknek folyamatos orvosi kezelésre volt szükségük, alacsonyabb gyermekvállalási szándékról számoltak be, mint a jobb egészségi állapottal rendelkező párok.
Ennek hátterében állhat, hogy egy részről a személy szervezete nincs olyan állapotban, hogy gyermeket merjen vállalni, másrészt egy esetlegesen örökletes betegséget nem szeretne tovább adni gyermekének (Boivin és mtsai., 2018).
A gyermekvállalási szándékkal összefüggő pszichológiai tényezők
A pszichológiai tényezők közé soroljuk a személyiségünket, viselkedésünket, fejlődési tényezőket, gondolkodásunkat, érzelmeinket (Urbán, 2022). A gyermekvállalás szempontjából például pszichés tényező, hogy mennyire érezzük magunkat felkészültnek a gyermekvállalásra, mennyire tartjuk magunkat érzelmileg érettnek hozzá, vagy mi a hozzáállásunk a szülői szerephez (Pápay, 2012).
A pszichés tényezők szerepét a gyermekvállalási szándék alakulásában főként az utóbbi évtizedben kezdték vizsgálni (Pápay és mtsai., 2014; Hashemzadeh és mtsai., 2021). A kutatások eddigi eredményei szerint összességében
az általános optimizmus, a barátságosság (Pápay és mtsai., 2014), az észlelt társas támogatás nagyobb mértéke (Kariman és mtsai., 2016; Araban és mtsai., 2020), a belső magabiztosság és érettség megélése (Lampic és mtsai., 2006; Thompson és mtsai., 2013), a szülői szerepek fejlődési lehetőségként való elképzelése (Pápay, 2012) és a termékenységgel kapcsolatos nagyobb tudatosság (Hammarberg és mtsai., 2017) a gyermekvállalási szándék nagyobb valószínűségével járt együtt.
A kutatók az eredményeket a következőkkel magyarázták. Abban az esetben, ha általánosságban optimistábban állunk hozzá a dolgokhoz, valószínűsíthetően a jövőhöz is pozitív módon viszonyulunk, ez pedig bátorságot ad ahhoz, hogy belevágjunk a gyermekvállalásba. A barátságosság személyiségdimenzió gyermekvállalással való kapcsolatának hátterében állhat a másokkal való nagyobb mértékű törődés, kedvesség és a másokról való gondoskodás iránti elkötelezettség nagyobb mértéke (Pápay és mtsai., 2014). Ha úgy érezzük, hogy tartozunk egy társas közeghez és számíthatunk másokra, akkor nagyobb valószínűséggel fogunk gyermeket vállalni (Kariman és mtsai., 2016; Araban és mtsai., 2020). A kutatásokban szereplő fiatal felnőttek a gyermekvállalás előfeltételeiként tekintettek arra, hogy legyen egy belső magabiztosságuk és úgy érezzék, hogy elég érettek egy gyermek felneveléséhez, mert akkor képesek vállalni a gyermekvállalással járó felelősséget (Lampic és mtsai., 2006; Thompson és mtsai., 2013). A szülői szerepekről való elképzelések közül az valószínűsítette a gyermekvállalási szándék meglétét, ha fejlődési lehetőségként és a felnőtt identitás természetes részeként tekintettek erre, mivel ezáltal egy mindenki számára elsajátítható feladatként gondoltak rá. Ezzel szemben, ha tehernek gondolták a gyermekvállalást, akkor kevésbé vágytak a szülőségre, hiszen ebben az esetben ez valamilyen nehéz, áldozatokkal járó állapotot jelentett számukra (Pápay, 2012). Azon személyek pedig, akik tudatosabban viszonyultak a gyermekvállaláshoz, megfelelő információkkal rendelkeztek a termékenységgel kapcsolatban, nagyobb valószínűséggel terveztek korábban gyermeket vállalni, mivel hamarabb meghozták a gyermekvállalással kapcsolatos döntéseiket azokhoz képest, akik kevésbé voltak tudatosak (Chan és mtsai., 2015; Hammarberg és mtsai., 2017).
A gyermekvállalási szándékkal összefüggő szociokulturális tényezők
A szociokulturális tényezők a személy társas, társadalmi és kulturális környezetének elemei (Smith és mtsai., 2016). A gyermekvállalással összefüggésben például ilyen tényezők: a személy társas kapcsolatainak minősége, a társas-társadalmi környezet hozzáállása a gyermekvállaláshoz, vagy a szülő szerep jellegzetességei az adott kultúrában (Kim & Yi, 2024).
A kultúra szerepe meghatározó abban, hogy milyen feladatkörök tartoznak a szülői szerephez, milyen elképzelések élnek az emberek fejében a szülővé válásról és ezzel együtt mennyire vonzó számukra a szülővé válás (Pápay, 2012; Nagy & Perczel Forintos, 2015). Bizonyos népcsoportoknál, például a Közel-Keleten, valamint Afrika fejlődő pronatalista társadalmaiban az utód az időskori túlélés zálogát jelenti, hiszen ha idős korban nem gondoskodik valakiről az akkorra már felnőtt gyermeke, akkor az önellátásuk nehezítetté válhat (Deribe és mtsai., 2007; Nagy & Perczel Forintos, 2015). Ezzel szemben az európai országokban jellemzően nincs ilyen kényszer a gyermekvállalásra, s ezért is annyira komplex a gyermekvállalással kapcsolatos döntések meghozatalának folyamata (Philipov és mtsai., 2006). A szakirodalom alapján az olyan társas-társadalmi tényezők bizonyultak a legmeghatározóbbnak a gyermekvállalási szándék alakulása szempontjából, mint
a stabil párkapcsolat, a gyermekvállalással kapcsolatos feladatok partnerrel való megosztásának lehetősége, gyermekek jelenléte a baráti körben, a támogató családi légkör, a munka összeegyeztethetősége a gyermekvállalással, a gyermekellátó intézményrendszerek elérhetősége és az apasági szabadság bevezetése (Lampic és mtsai., 2006; Tydén és mtsai., 2006; Chan és mtsai., 2015; Sørensen és mtsai., 2016; Boivin és mtsai., 2018; Alfaraj és mtsai., 2019; Qiao és mtsai., 2024).
Emellett vizsgálták az olyan globális tényezők szerepét is, mint a háborúk (König, 2023) vagy a klímaváltozással kapcsolatos aggodalom (Jylhä és mtsai., 2024). Ezen tényezőknek a kutatások szerint szintén lehet szerepe a gyermekvállalással kapcsolatos döntések meghozatalában, de kevésbé jelentősek, mint az adott társadalmon belüli intézkedések szerepe vagy a társas kapcsolatok minősége (Harknett és mtsai., 2014; Boivin és mtsai., 2018).
Végül, azt is fontos megemlíteni, hogy a vizsgálatok szerint az olyan demográfiai jellemzőknek is van szerepe a gyermekvállalási szándék alakulásában, mint az életkor (Pápay, 2012; Testa, 2014), a családi állapot (Philipov és mtsai., 2006; Spéder & Kapitány, 2015), az anyagi helyzet (Amerian és mtsai., 2019), a lakhatás (Qiao és mtsai., 2024) és az iskolai végzettség (Testa, 2014).
Összességében elmondható, hogy a gyermekvállalási szándék alakulása rendkívül összetett téma, melyet bio-pszicho-szociokulturális tényezők határoznak meg. Az eddigi kutatásokból az derült ki, hogy a fizikai egészség, az olyan személyiségjellemzők, mint a barátságosság és az optimizmus, a gyermekvállalásra való felkészültség érzése, a szülőszerepre fejlődési lehetőségként való tekintés, a termékenységgel kapcsolatos informáltság és tudatosság, a gyermekellátó hálózat működése és a társas kapcsolatok minősége meghatározóak a gyermekvállalási szándék alakulásában a termékenykorú fiatalok körében.
Felhasznált irodalom:
Alfaraj, S., Aleraij, S., Morad, S., Alomar, N., Rajih, H. A., Alhussain, H., Abushrai, F., & Thubaiti, A. A. (2019). Fertility awareness, intentions concerning childbearing, and attitudes toward parenthood among female health professions students in Saudi Arabia. International Journal of Health Sciences, 13(3), 34–39.
Amerian, M., Mohammadi, S., Faghani Aghoozi, M., & Malari, M. (2019). Related Determinants of Decision-Making in the First Childbearing of Couples: A Narrative Review. Preventive Care in Nursing & Midwifery Journal, 9(1), 49–57. https://doi.org/10.29252/pcnm.9.1.49
Araban, M., Karimy, M., Armoon, B., & Zamani-Alavijeh, F. (2020). Factors related to childbearing intentions among women: A cross-sectional study in health centers, Saveh, Iran. Journal of the Egyptian Public Health Association, 95(1), 6. https://doi.org/10.1186/s42506-020-0035-4
Boivin, J., Buntin, L., Kalebic, N., & Harrison, C. (2018). What makes people ready to conceive? Findings from the International Fertility Decision-Making Study. Reproductive Biomedicine & Society Online, 6, 90–101. https://doi.org/10.1016/j.rbms.2018.10.012
Chan, C. H. Y., Chan, T. H. Y., Peterson, B. D., Lampic, C., & Tam, M. Y. J. (2015). Intentions and attitudes towards parenthood and fertility awareness among Chinese university students in Hong Kong: A comparison with Western samples. Human Reproduction, 30(2), 364–372. https://doi.org/10.1093/humrep/deu324
Deribe, K., Anberbir, A., Regassa, G., Belachew, T., & Biadgilign, S. (2007). Infertility: Perceived causes and experiences in rural southwest Ethiopia. Age (N= 223*), 20(2), 0–9.
Eurostat. (2024). Fertility Statistics (http: // ec. europa. eu/ eurostat/ statistics-explained/ index. php/ Fertility_ statistics) [Dataset]. https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Fertility_statistics
Hammarberg, K., Collins, V., Holden, C., Young, K., & McLachlan, R. (2017). Men’s knowledge, attitudes and behaviours relating to fertility. Human Reproduction Update, 23(4), 458–480. https://doi.org/10.1093/humupd/dmx005
Harknett, K., Billari, F. C., & Medalia, C. (2014). Do Family Support Environments Influence Fertility? Evidence from 20 European Countries. European Journal of Population, 30(1), 1–33. https://doi.org/10.1007/s10680-013-9308-3
Hashemzadeh, M., Shariati, M., Mohammad Nazari, A., & Keramat, A. (2021). Childbearing intention and its associated factors: A systematic review. Nursing Open, 8(5), 2354–2368. https://doi.org/10.1002/nop2.849
Jylhä, K. M., Kolk, M., & Fairbrother, M. (2024). Attitudes towards childbearing, population, and the environment: Examining prevalence and demographic and psychological correlates. https://su.figshare.com/articles/preprint/Attitudes_towards_childbearing_population_and_the_environment_Examining_prevalence_and_demographic_and_psychological_correlates/26926999?file=48978892
Kariman, N., Amerian, M., Jannati, P., Salmani, F., & Hamzekhani, M. (2016). A Path Analysis of Factors Influencing the First Childbearing Decision-Making in Women in Shahrood in 2014. Global Journal of Health Science, 8(10), 24. https://doi.org/10.5539/gjhs.v8n10p24
Kim, E., & Yi, J.-S. (2024). Determinants of Fertility Intentions among South Koreans: Systematic Review and Meta-Analysis. Behavioral Sciences, 14(10), 939.
König, A. (2023). Reproductive Entanglements in Times of War: Transnational Gestational Surrogacy in Ukraine and Beyond. Medical Anthropology, 42(5), 479–492. https://doi.org/10.1080/01459740.2023.2201682
Lampic, C., Svanberg, A. S., Karlström, P., & Tydén, T. (2006). Fertility awareness, intentions concerning childbearing, and attitudes towards parenthood among female and male academics. Human Reproduction, 21(2), 558–564. https://doi.org/10.1093/humrep/dei367
Nagy, B., & Perczel Forintos, D. (2015). A FÉRFI MEDDŐSÉG PSZICHOSZOCIÁLIS JELLEMZŐI. In REPRODUKTÍV EGÉSZSÉGPSZICHOLÓGIA (o. 30). ELTE Eötvös Kiadó.
Pápay, N. (2012). A reproduktív egészség és a termékenységi problémák pszichoszociális kontextusa [Doktori Disszertáció]. Eötvös Loránd Tudományegyetem.
Pápay, N., & Rigó, A. (Szerk.). (2015). Reproduktív egészségpszichológia. ELTE Eötvös Kiadó.
Pápay N., Rigó A., Nagybányai Nagy O., & Soltész A. (2014). Psychosocial factors influencing the motivation for parenthood. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 15(1), 1–30. https://doi.org/10.1556/Mental.15.2014.1.1
Philipov, D., Spéder, Z., & Billari, F. C. (2006). Soon, later, or ever? The impact of anomie and social capital on fertility intentions in Bulgaria (2002) and Hungary (2001). Population Studies, 60(3), 289–308. https://doi.org/10.1080/00324720600896080
Qiao, P., Li, Y., Song, Y., & Tian, X. (2024). Female university students’ fertility intentions and their psychosocial factors. BMC Public Health, 24(1), 1–13. https://doi.org/10.1186/s12889-024-18121-9
Ranjbar, M., Rahimi, M. K., Heidari, E., Bahariniya, S., Alimondegari, M., Lotfi, M. H., & Shafaghat, T. (2024). What factors influence couples’ decisions to have children? Evidence from a systematic scoping review. BMC Pregnancy and Childbirth, 24(1), 223. https://doi.org/10.1186/s12884-024-06385-3
Smith, E. R., Mackie, D. M., & Claypool, H. M. (2016). Szociálpszichológia. ELTE Eötvös Kiadó.
Sørensen, N. O., Marcussen, S., Backhausen, M. G., Juhl, M., Schmidt, L., Tydén, T., & Hegaard, H. K. (2016). Fertility awareness and attitudes towards parenthood among Danish university college students. Reproductive Health, 13(1), 1–10. https://doi.org/10.1186/s12978-016-0258-1
Spéder, Z., & Kapitány, B. (2015). Influences on the Link Between Fertility Intentions and Behavioural Outcomes: Lessons from a European Comparative Study. In D. Philipov, A. C. Liefbroer, & J. E. Klobas (Szerk.), Reproductive Decision-Making in a Macro-Micro Perspective (o. 79–112). Springer Netherlands. https://doi.org/10.1007/978-94-017-9401-5_4
Testa, M. R. (2014). On the positive correlation between education and fertility intentions in Europe: Individual- and country-level evidence. Advances in Life Course Research, 21, 28–42. https://doi.org/10.1016/j.alcr.2014.01.005
Thompson, R., Lee, C., & Adams, J. (2013). Imagining Fatherhood: Young Australian Men’s Perspectives on Fathering. International Journal of Men’s Health, 12(2), 150–165. https://doi.org/10.3149/jmh.1202.150
Tydén, T., Svanberg, A. S., Karlström, P.-O., Lihoff, L., & Lampic, C. (2006). Female university students’ attitudes to future motherhood and their understanding about fertility. The European Journal of Contraception & Reproductive Health Care, 11(3), 181–189. https://doi.org/10.1080/13625180600557803
Urbán, R. (2022). Az egészségpszichológia alapjai (2.). ELTE Eötvös Kiadó.
