A krízis nem mindig látványos. Nem mindig jár sírással, dühkitöréssel vagy segélykiáltással, és gyakran észrevétlen marad. Néha csak annyi látszik, hogy valaki elcsendesedett, furcsán nyugodt lett, visszahúzódik, máshogy beszél. És sokszor ezek az apró változások jelentik a legnagyobb vihar előtti csendet. A krízis nem pusztán egy rossz nap vagy egy nehéz időszak. Emellett a krízist nem csupán egy válságnak tekintjük, hanem a változás és a fejlődés lehetősége is rejlik benne (Árkovits et al., 2014).

Caplan (1964) klasszikus meghatározása szerint a krízis az, amikor valakit olyan helyzet ér, amely veszélyezteti a lelki egyensúlyát, és sem elkerülni, sem megoldani nem tudja azt a szokásos problémamegoldó eszközeivel. 

A krízisnek négy fő kimenetele lehet: 

1. Megoldódik – Az érintett megtalálja a módját, hogy feldolgozza a helyzetet, tanul belőle, és képes továbblépni. Ez a legideálisabb kimenet, gyakran külső támogatással (család, barát, segítő kapcsolat) valósul meg.
2. Konzerválódik – A krízis látszólag elcsitul, de valójában nem oldódik meg. Az ember megszokja, „megtanul együtt élni vele”, de ez hosszú távon belső feszültséget, életminőség-romlást eredményezhet.
3. Elhúzódik és átalakul – A krízisből mentális zavar alakulhat ki: például depresszió, szorongás, pszichózis, vagy szerhasználat. Ilyenkor az illető nem tud kilépni a helyzetből, és a lelki feszültség már tartós pszichiátriai problémává válik. Gyakori például, hogy valaki a krízis hatására kezd el rendszeresen alkoholt fogyasztani, és ebből alakul ki addiktológiai zavar – ami szintén egyfajta „lassú” öngyilkosság.
4. Öngyilkosság – A legsúlyosabb kimenet, amikor a személy nem lát más kiutat, mint a halált. Ilyenkor a krízis befejezett öngyilkossággal végződik, ami sokszor megelőzhető lett volna, ha időben felismerik a jeleket, és megfelelő segítséget kap (Caplan, 1964).

Sokan úgy hiszik, hogy krízishelyzetben rögtön szakemberre van szükség, pedig a legtöbb esetben házastárs, egy barát, egy szomszéd elegendő segítséget nyújthat. A krízist kapcsolatokban oldjuk meg – az emberi odafordulás az egyik legfontosabb eszköz. 

A krízishelyzeteknél az időfaktor kulcsszerepet játszik. Egy váratlanul kialakult, úgynevezett akcidentális krízisnek hat héten belül le kellene zajlania – vagyis az érintettnek vissza kell tudnia térni a mindennapi életéhez. Ha ez nem történik meg, fontos feltárni, mi gátolja a felépülést. A krízis nem betegség, hanem egy átmeneti lélektani állapot, amelyet sok esetben emberi odafordulással, nem pedig gyógyszerrel lehet a leghatékonyabban rendezni. Ugyanakkor, ha elhúzódik, könnyen depresszióhoz vezethet – ezért is létfontosságú az időben érkező, valódi segítség (Árkovits et al., 2014).

Az elhúzódó krízis egyik legsúlyosabb következménye lehet az öngyilkosság. Fontos megérteni: a szuicidum nem egy pillanat döntése, hanem egy hosszú belső folyamat vége, amely gyakran megelőzhető lenne. Ringel (1976) leírása szerint a preszuicidális állapot három fázisból áll. Először a személy fokozatosan beszűkül: elveszti érdeklődését a külvilág iránt, érzelmileg kiüresedik, emberi kapcsolatai megszakadnak. Ezután megjelenik az agressziógátlás: a feszültség egyre nő, de nem tud kiutat találni, így a harag önmaga felé fordul. Végül az illető menekülni kezd a fantáziavilágba, ahol az öngyilkosság tervévé formálódik a lelki fájdalom.  A tervezés során az érintett csendesedik el – ez a látszólagos nyugalom a vihar előtti csend, amit a környezet gyakran félreért. A legnagyobb veszély ekkor van, amikor az ambivalencia (élet és halál között) eldől. A stabil szenvedést is könnyebb elviselni, mint a bizonytalan billegést, ezért a döntés sokszor megnyugvást tud hozni az illető számára .

Az öngyilkosság mögött sokszor kimondatlan segélykérés áll. A krízisben lévő egyén mondatai, furcsa megjegyzései jelzik, hogy valami nincs rendben, emellett a csend, a sírás, az elakadás gyakori.Ez a környezet számára a „cry for help”, így fontos, hogy ezeket komolyan vegyük (Ringel, 1976). 

Az agresszió iránya is lényeges: ha valaki kifelé tudja csatornázni (pl. sport, konfliktuskezelés), kisebb eséllyel fordul önmaga ellen. Ellenkező esetben az elfojtott düh önpusztításba torkollhat. Végül fontos leszögezni: az öngyilkosság nem gyávaság vagy bátorság kérdése. Az öngyilkos nem meghalni akar – csak nem tud tovább élni úgy, ahogy eddig. A halál ebben az értelemben nem cél, hanem menekülés. Itt válik igazán fontossá a krízisintervenció: hogy valaki megmutassa, van másik út is. Mert sok esetben nem az életet akarják befejezni – csak azt, amit jelenleg annak élnek meg (Árkovits et al., 2014).

Ingyenesen hívható segélyvonalak:

Pécsi SOS Élet Telefonszolgálat: 

minden este 19:00 és reggel 7:00 között hívható a 06-80-505-390 számon.

Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége (LESZ): 

a nap 24 órájában elérhető, ingyenesen hívható a 116-123 telefonszám.

Ifjúsági Lelki Elsősegély: 

fiatalok számára hétköznapokon 17:00 és 21:00 óra között hívható a 137-00 számon.

Kék Vonal - Gyermekkrízis Alapítvány

elsősorban 24 év alatti gyermekek és értük aggódó felnőttek számára, 0-24 hívható ingyenesen a 116-111 számon.

Források:

Árkovits, A., Vörös, V., Csürke, J., & Osváth, P. (2014). Mindennapi kríziseink: A Lélektani Krízis és a krízisintervenció kézikönyve. Oriold. 

Caplan, G. (1964). Principles of Preventive Psychiatry. Basic Books. 

Ringel, E. (1976). The presuicidal syndrome. Suicide and Life-Threatening Behavior, 6(3), 131–149. https://doi.org/10.1111/j.1943-278x.1976.tb00328.x