Marcelino, Nils Holgersson, Az állatok nyelvén tudó juhász és még sorolhatnánk gyermekkorunk azon mesehőseit, akiknek különleges képessége közé tartozott, hogy tudtak az állatok nyelvén is beszélni. Mai fejjel hajlamosak vagyunk legyinteni egyet és jót mosolyogni ezen. Azonban, ha betekintést nyerünk e különleges nyelv hátterébe, könnyen beláthatjuk, hogy nem feltétlenül kell élő szó, egy terapeuta jelenléte vagy egy pszichológiai témájú szakkönyv ahhoz, hogy a lélek gyógyulhasson, a test erősödhessen, az agy pedig fejlődhessen. A jelen cikk útmutatást nyújt az állatasszisztált terápiák világába, ismertetve azok jótékony hatását az emberre, kisgyermekkortól kezdve egészen az utolsó percekig.

A pszichológushallgatók számára fontos tájékozódni a különböző, rendelkezésükre álló módszerspecifikus képzések felől, hogy megtalálják a nekik legjobban tetsző terápiás eljárást. Az Magyar Pszichológiai Társaság Ifjúsági Tagozata ezért egy cikksorozat keretein belül igyekszik összegyűjteni a képzéseket, és ezáltal próbál segítséget nyújtani pszichológus hallgatók számára. A cikkek azonban nem csak a segítő szakmát választó hallgatóknak szolgálhatnak iránymutatásként, hanem azoknak az olvasóknak is, akik épp pszichológus-keresésen gondolkoznak. A cikkekből támpontokat kaphatnak, amik hozzájárulnak a számukra legmegfelelőbb szakember megtalálásához.

A kezdetektől napjainkig – Az állatasszisztált terápiák fejlődése

Az állatasszisztált terápiák alkalmazása egészen a XVIII. századik nyúlik vissza. Belgiumban a munkaterápiás programokban alkalmazták, hogy motiválják a betegeket a különböző feladatok elvégzésére. Az akkori Angliában pedig az állatok pszichiátriai betegségekkel küzdő páciensekre gyakorolt jótékony hatását ismerték fel. A XIX. században Németországban is elismerték a módszert, hiszen az epilepsziások körében azon kevés inger közé tartozott az állattartás és a lovasterápia, amelyek tünetenyhítőnek bizonyultak. A II. világháborút követően pedig a túlélők rehabilitációjában is részt vettek terápiás állatok, ugyanis a poszttraumás stressz szindróma kezelésében jótékony hatást értek el velük. Az igazán nagy áttörést a ’60-as években, Boris Levinson amerikai pszichiáter hozta, aki egy véletlen folytán magával vitte kutyáját, „Jingles”-t az egyik terápiás alkalmára. Levinson akkoriban egy szociális viselkedési zavarban szenvedő kisgyermekkel foglalkozott, aki ezen az alkalmon váratlan javulást mutatott. A kutya könnyedén felkeltette a kisfiú érdeklődését, kommunikációt kezdeményezett az állat felé és motiválttá vált az interakció fenntartására is. Ezentúl az állat, főként a kutya a közvélemény számára is elfogadott terápiás segítővé vált. Egy kutatás felmérése alapján ma már majdnem 20 ezer terápiás kutya végez segítő munkát az Egyesült Államokban.[i]

Miben rejlik a varázslat? - Az állatasszisztált terápia jótékony hatásai

A terápiás módszer széleskörű támogató szerepet nyújt, mind a fiziológiai, mind az affektív, mind pedig a szociális ráhatások terén. Számos kutatás bebizonyította, hogy egy állat simogatásakor csökken a vérnyomás és a szívritmus, ennek következtében pedig a személy nyugodtabbá válik, stressz szintje lecsökken. Ezen felül, a légzésre is pozitív hatást gyakorol az említett taktilis inger. Baun és munkatársai vizsgálatukban (1984) bizonyosságot találtak arra vonatkozóan is, hogy saját állatunk érintése közben nagyobb mértékben csökken a légzésfrekvencia, mint egy idegen állat simogatásakor, azonban mindkettő eset megnyugtatóbbnak bizonyult még az olvasásnál is. Természetesen az állatok puszta jelenléte is tud stresszcsökkentőként hatni, amennyiben a közvetlen érintésre nincs lehetőség (Babos, 2013).

A humanisztikus pszichológia kihangsúlyozza az állatasszisztált terápia érzelmi hatását is. Ez főként az állatok felől jövő követelések nélküli szereteten és feltételek nélküli elfogadáson alapszik. Az állatoknak figyelemfelkeltő és figyelemfenntartó szerepe ismert, ez pedig segít a stresszel való megküzdésben és a relaxált állapot elérésében. E felvetésre épülően született meg a biofília kifejezés, amely értelmében egy állat látványa, akár a természetben, akár egy képen, megnyugtatóan hat az emberi pszichére (O’Haire, 2010). A kutya továbbá képes felismerni az emberi érzéseket és viselkedését képes megváltoztatni ennek tükrében. Tehát képes egyfajta empátia kimutatására, így könnyen képessé válunk megosztani velünk szomorúságunkat és bánatunkat. Másfelől pedig egyfajta biztonságérzetet is kölcsönöz a kutyatartás. Az emberek ezáltal gondoskodhatnak valakiről és átélhetik azt a bizonyos „szükség van rám” érzést. Egy háziállat célt ad a mindennapjaiknak, megkívánja, hogy felelősségérzettel és gondviselő magatartással álljanak valakihez (Babos, 2013).

Szociális szempontból a kapcsolódás könnyedségét biztosítja egy állat. Ezt kiválóan bizonyítja egy felmérés, ami szerint több, mint tízszer nagyobb eséllyel kezd el társalogni egy személy egy kutyát sétáltatóval, mint egy egyedül gyaloglóval (Messent, 1983; id. Cusack, 1988). Egy állatasszisztált terápia cselekvő és nonverbális. Például egy lovasterápia esetében megjelenik a beteg komplex működése. Nem csak az elakadások jelennek meg, hanem a helyzettel való megküzdés is a valóságban történik meg. Nem az aggasztó múlt és a félelmet keltő jövő hat ránk, hanem a cselekvő jelenben érezhetjük magunkat. Ezáltal az adaptív válaszok megélhetőek lesznek, és amennyiben sikeresen megküzdünk a nehézséggel, azonnali megerősítést is nyerhetünk. Az állatok úgynevezett jégtörő funkciója a nehezen megközelíthető betegeknél, például a valamilyen szociális zavarral (pl. autizmus spektrum zavar, figyelemhiányos hiperaktivitás) küzdők esetében hasznosítható a leginkább, hiszen miután a kliens nyitott az állat felé, áttétel segítségével ez a kapcsolódás és bizalom áthelyeződik a terapeutára is, így a terápiás intervenciók elérhetővé válnak.[ii]

Kicsiktől a nagyokig – Mely korcsoportokban hasznosítható a leginkább ez a terápiás módszer?

Az állatasszisztált terápiának három fő formája létezik. Az első a pedagógiai program, ahol egyfajta motivációs társként van jelen a kutya például óvodai és iskolai foglalkozásokon. Egy-egy helyzet gyakorlati prezentálása kiváltképp működik állatasszisztált segítséggel, főként a gyermekek körében. A második a konkrét terápia, azaz a fejlesztés és a rehabilitáció. Ezt főként a pszichiátriai betegek, a mozgáskorlátozottak és az értelmileg akadályozottak körében alkalmazzák. Az utolsó pedig a látogató program, ami ugyanúgy alkalmazható a terápiás helyzetekben. Főként életminőség javítására szolgál, hiszen mint már említettem, a kutya simogatása és önzetlen szeretete pozitív érzelmeket vált ki. Az idősek körében vagy a hospice ellátásban részesülők körében van ennek nagy jelentősége, hiszen az élet utolsó fejezetének könnyebbé tétele és megszépítése az emberi és állati segítségnyújtás egyik sokszor észrevétlen, de legtisztább ékköve.

Végezetül talán már mindannyian érezzük, hogy mi is érthetünk az állatok nyelvén, és még csak szavak sem kellenek hozzá. Elég csupán egy terápiás helyzet és egy érző, nyitott szív. A megértés garantált.[iii]

Állatasszisztált foglalkozásokat kínáló terápiás központok:

• Bárányfelhő - Fejlesztő és Terápiás Központ (Budapest): https://baranyfelho.hu/
• TámUgatók – Terápiás és Segítőkutyás Alapítvány (Budapest): https://www.tamugatok.hu/
• Bella Tanoda – Képesség-és Mozgásfejlesztő Kuckó Terápiás Kutyákkal (Pécs)
• Pszichológiai Lovasterápia – Unicornis Humánszolgálati Alapítvány (Budapest)
• Zabszalma Lovasterápia Központ (Budapest): http://zabszalmalovasterapia.hu/

Szakirodalmi források:

BABOS, E. (2013). Állatasszisztált terápia - Módszertani előtanulmány óvodáskorú gyerekek kutyáva történő fejlesztésére. Alkalmazott Pszichológia, 13(3):59-81.

BAUN, M. M., BERGSTROM, N., LANGSTON, N. F., THOMA, L. (1984): Physiological Effects of Petting Dogs: Influences of Attachment. In ANDERSON, R. K., HART, B. L., HART, L. A. (ed.) (1984): The Pet Connection – Its Influence on Our Health and Quality of Life. Minnesota. 162–171.

CUSACK, O. (1988): Pets and Mental Health. The Haworth Press, New York–London.

O’HAIRE, M. (2010): Companion animals and human health: Benefits, challenges, and the road ahead. Journal of Veterinary Behavior: Clinical Applications and Research, 5(5). 226–234.

Elektronikus források:

[i] http://www.jgypk.hu/mentorhalo/tananyag/Allatasszisztalt_foglalkozasV2/331az_llatasszisztlt_terpia_rvid_trtnete.html

[ii] http://medicalonline.hu/gyogyitas/cikk/az_allatasszisztalt_terapiak_szerepe_a_termeszetes_egyensuly_helyreallitasaban

[iii] https://www.doktormancsok.hu/allatasszisztalt-terapia/