Az analitikus, dinamikus terápiák klasszikus pszichoanalitikus elméletekre épülnek. Gondolhatunk itt a személyiségelméletekre, terápiás elméletre, vagy a pszichoanalitikus betegségelméletre. A terápiás eljárás célja a kliens megoldatlan konfliktusainak feltárása, annak tudatosítása, hogy múltbeli tapasztalataink hogyan befolyásolják a jelenünket. Az eljárás a belső konfliktusok mellett nagy hangsúlyt fektet a terápiás kapcsolatra, illetve a páciens belső konfliktusaira.
A pszichológushallgatók számára fontos tájékozódni a különböző, rendelkezésükre álló módszerspecifikus képzések felől, hogy megtalálják a nekik legjobban tetsző terápiás eljárást. Az Magyar Pszichológiai Társaság Ifjúsági Tagozata, ezért egy cikksorozat keretein belül igyekszik összegyűjteni a képzéseket, és ezáltal próbál segítséget nyújtani pszichológus hallgatók számára. A cikkek azonban nem csak a segítő szakmát választó hallgatóknak szolgálhatnak iránymutatásként, hanem azoknak az olvasóknak is, akik épp pszichológus-keresésen gondolkoznak. A cikkekből támpontokat kaphatnak, amik hozzájárulnak a számukra legmegfelelőbb szakember megtalálásához.
A pszichodinamikus terápia története
A freudi pszichoanalízis, az énpszichológia és tárgykapcsolat elméletek, illetve Kohut szelf-pszichológiája is hatással volt a mai pszichodinamikus terápiára. Freud munkásságából például kiemelkedő jelentőségű a strukturális modell, mely a személyiséget három részre, az ösztönénre, a felettes énre, illetve az ezek között közvetítő funkciót betöltő ego-ra osztja. Elméletében megjelennek az elhárító mechanizmusok is, melyek a fájdalom és konfliktusok minimalizálását és a pszichés egyensúlyt hivatottak fenntartani. Freud elméleteiből nőtte ki magát később az énpszichológia, vagy ego-pszichológia, ami a korai pszichoanalitikus elméletekkel ellenben az ego-t már adaptív funkciókkal is felruházza. Hasonló módon az énpszichológiához, a tárgykapcsolat elmélet megközelítését is először brit pszichoanalitikusok körvonalazták. Az elmélet központjában azonban már az egyén körül lévő „fontos mások” kerülnek a fókuszba, teret adva a környezet fontosságának vizsgálatára a személyiség, és a belső konfliktusok alakulásában. Végezetül Kohut, szelf-pszichológiai elméletének megalkotásakor a hangsúlyt arra fektette, hogy az egyén szubjektív megélése a tapasztalatait illetően, hogyan befolyásolják személyiségét, énképét és önbecsülését.
A négy iskolának eltérő, de egyben hasonló elméletei is vannak a személyiségről, a pszichopatológiák kialakulásáról, különböző terápiás módszerekkel dolgoznak, melyek mindegyikének vannak előnyei és hátrányai is. A korai elméleteik azonban egytől-egyig megjelennek a ma is ismert pszichodinamikus terápia folyamatában.
A módszer a gyakorlatban
A hosszú pszichodinamikus terápiában a gyógyulási folyamat akár évekig is eltarthat. A terápiás eljárás célja gyakran az, hogy a kliens identitásának egy részében változás következzen be. Ezzel ellenben a rövid dinamikus terápiákra jellemző az időhatár súlyossága. A terápiás folyamat általában 10-40 ülésből áll, heti egyszeri találkozásokkal. A pszichodinamikus folyamat ebben az esetben fókuszált, azaz kiragad egyes összefüggéseket, melyek lehetnek a páciens aktuális problémái vagy tünetei. Az aktuális fókuszt vagy problémát az ülések során a terapeuta és a páciens tudattalan mechanizmusokkal összefüggésben tárja fel. A rövid dinamikus pszichoterápia további jellemzője, hogy szakaszokra tagolódik, mely szakaszokban a terapeutának más-más feladatai lehetnek. Ilyen hangsúlyos szakasz például a leválás szakasza, mely sok páciensben gyakori szorongást, illetve egyéb belső folyamatokat indíthat be a két fél között kialakult intenzív kapcsolat következtében.
Mindkét módszer során nagy hangsúlyt kap a terápiás kapcsolat, a belső konfliktusok és az áttételi- viszontáttételi összefüggések, azaz azon jelenségek, amelyek során a kliens saját belső viszonyulásait a terapeutára vetíti, melynek következtében a terapeutában is bizonyos változások következnek be.
Milyen a pszichodinamikusan orientált terapeuta?
Az analitikusan orientált terapeuták az ülések során kevésbé válaszkészek, visszajelzések, megerősítések terén visszafogottabbak más terapeutákhoz képest. Ritkán vesznek fel „tréneri” vagy „baráti” jellegű hangnemet. Ellenben arra bíztatják pácienseiket, hogy szabadon osszák meg gondolataikat, asszociációikat a szakemberrel, mely elérésében a csönd gyakran tudatosan is alkalmazott feszültségkeltő eszköz. Saját érzéseikből, gondolataikból keveset osztanak meg a pácienssel, céljuk ugyanis maga a terapeuta és a páciens közötti kapcsolat, azaz a terápiás kapcsolat megerősítése.
A képzésről
Az Tündérhegyi Európai Pszichoterápiás Képzés és a Pszichoanalitikusan Orientált Képző Egyesület (POPKE), illetve a Semmelweis Egyetem rendszeresen indít képzéseket Budapesten.
A képzés részei:
- sajátélmény
- 250 óra egyéni sajátélmény a TH képzés által elfogadott sajátélmény kiképző terapeutánál, vagy
- 150 óra (hozott) csoport- vagy egyéni sajátélmény és
- 100 óra egyéni sajátélmény a TH képzés által elfogadott sajátélmény terapeutánál.
- illetve egyes esetekben hozott sajátélményt is elfogadnak
- elmélet (120 óra)
- szupervízió (80 óra csoportos, 10 óra egyéni szupervízió
Bővebben olvasni ill. tájékozódni az alábbi holnapon lehet: https://www.tunderhegy.hu/
Források:
Füredi János; Németh Attila (szerk.) (2015): A pszichiátria magyar kézikönyve, Animula Szakkiadó, Budapest.
https://www.tunderhegy.hu/fokuszalt-pszichodinamikus-pszichoterapi
https://www.bura.hu/szakmai-informaciok/terapiak/pszichodinamikus-terapia
