„A világot a szeparáció irányítja.”

A születésünk utáni első pillanatunkban már át is élhettük azt a meghatározó traumát, ami a legelső és legmaradandóbb élményünk a szeparációról, Otto Rank szerint minden neurózis, evilági tevékenységeink, érzéseink és félelmeink nagy részének alapja. De mégis hogyan kapcsolódhat a születésünk során átélt traumatikus elválasztódás a gyermekkori játékok motívumaihoz, a különböző állatoktól való félelemhez, esetleg a migrénhez, és számít-e, hogy egy gyermek császármetszéssel vagy hagyományos úton születik meg?

Ki volt Otto Rank és mi köze Sigmund Freudhoz?

Otto Rank (1884 – 1939) osztrák pszichoanalitikus volt, korai munkáival olyannyira kivívta Sigmund Freud elismerését, hogy egyik legnagyobb tanítványaként, szinte fogadott fiaként nevelkedhetett és dolgozhatott a Pszichoanalitikus Egyesületnél. A születés traumája kötet megjelenése jelentette azonban a törést az eleinte remek kapcsolatukban, azzal az úttörő (és Freud nézőpontjából szentségtörő) elképzeléssel, hogy a vizsgálódás középpontjába nem az alapvetően apához fűződő Ödipusz-komplexust (1) és a kasztrációs szorongást helyezte, hanem egy azt megelőző, születésünk pillanatához kötött traumát. Fontos különbség ez, ugyanis Freud átfogó, ám sok vita és kétkedés tárgyául szolgáló elméletében az ember lélektani fejlődésének, a felettes én kialakulásának és a neurózisok alapjának az Ödipusz-komplexus sikeres vagy épp sikertelen feloldását tekintette, ami csak a 3-6 éves kor történése. A preödipális időszak jelentőségének felfedezőjeként is emlegetett Rank olyan későbbi elméleti és terápiás megközelítések alapját fektette le, mint Carl Rogers személyközpontú terápiája, de számos tárgykapcsolati, humanisztikus és egzisztenciális irányzatú munkában is fellelhető hatása (így például Rollo May és Irvin D. Yalom gondolataiban).

1. Az Ödipusz-komplexus Freud elméletében a gyermek ellenkező nemű szülő iránt érzett tudattalan vágya, amely mivel nem tud beteljesülni, ideális esetben az azonos nemű szülővel való azonosulással oldódik fel. Bár leggyakrabban ezen a néven szokás emlegetni, lány gyermekeknél később Elektra-komplexusként specifikálták.

A születési trauma gondolata

Az anyaméhben eltöltött 9 hónap alatt (ideális esetben) háborítatlanul, nyugalomban és szinte Paradicsomhoz hasonlító környezetben növekszünk, ez az állapot viszont nem tart örökké. Az átmenet, tehát maga a születés az, amivel megtörténik a tökéletes közeget jelentő anyaméhtől való szeparáció, amely nem megfelelő feldolgozás után válhat a veszteségektől való túlzott félelmünké felnőttkorunkban is. Bár maga a magzati lét valóban véget ér, Rank szerint „a tudattalan valójában a felnőttkorban is változatlanul megmaradó magzati állapot”, amellyel ki is jelöli az analitikusok körében legnagyobb figyelmet kapó kérdésben, azaz a tudattalan mibenlétének meghatározásában elfoglalt álláspontját.

Minden születés traumatikus? Elkerülhető-e a születési trauma? 

A születés során átélt tapasztalatok, a szűk szülőcsatornán való átjutás fizikai értelemben vett szorongató élménye Otto Rank szerint a későbbi szorongásunk eredete (nem csak a magyar kifejezés beszédes, az angol anxiety szó gyökerei is a görög angere (fojtogató) kifejezéshez vezetnek). Ennek analógiájaként szolgáló helyzetekben, a szűk terekben minket elfogó félelemben nyilvánulhat ez meg klausztrofóbia formájában, de a migrén és az asztma nyomást és fuldoklást idéző jellege is utalhat a születési traumára. Az erre alapozó felvetés - ami mint egy gordiuszi csomót igyekszik átvágni ezt a problémát - miszerint a császármetszéssel némileg mentesülhet egy újszülött a születési traumától, sok vita tárgyává vált és azóta is nagy hatással bír a szülészeti szokásokra, anélkül, hogy az ilyen beavatkozások hasznossága és ártalmatlansága széleskörűen bizonyított lenne.

Fóbiák, játékok és művészet – születési trauma az életünkben

A szűk helyektől való félelem egy másik, közvetett megjelenése a kis állatoktól (bogaraktól, kígyóktól, csúszómászóktól) való gyakran előforduló túlzott félelem lehet, amit nem indokol semmiféle racionalitás, Rank szerint azonban ezen állatoknak az a képességük, hogy apró lyukakba képesek bemászni, kapcsolatban állhat a születésünk során átélt élménnyel. Nem csak félelem és szorongás azonban a magzati lét és a születés hagyatéka az életünkre vonatkozóan. A gyermekek játékai számos elemükben megidézik a szeparációt és újraegyesülést, amikor például bújócskáznak, vagy épp a magzati létet a ritmikus, ismétlődő mozgásos játékokkal imitálják, amik a Rank szerinti legmeghatározóbb élményeinknek a szelídített formájú újraélései lehetnek, majd később az emberi kultúrában és művészetben teljesedhetnek ki ezek a motívumok, így segítve az embereket a születés traumájának feldolgozásában.

Hogyan segíthet Rank szerint a terapeuta?

Mint azt a játék és a művészetek esetén említettük, az emberek maguk is meg tudják találni a születési trauma biztonságos és segítő jellegű újraélésének módjait, a neurotikus személyek esetében viszont szükség van terápiás munkára, amit Rank igencsak szimbolikus jelentőségű keretek között képzelt el. A hagyományosan hosszúra nyúló analitikus terápiák után többek közt az ő elképzelései nyitottak teret az időben korlátozottabb, rövidebb módszerek elterjedésének. A terapeutával való kapcsolat szerinte alkalmas arra, hogy a születéskor elveszített magzati anya-gyermek kapcsolat pótlékaként szolgáljon, majd pedig a leválással végső soron magát a születési traumát legyen lehetőség megismételni és feldolgozni, mindezt a jelképes időtartamú terápiás folyamat végén, 9 hónap után, lehetőséget adva a pszichológiai újjászületésre.

Az elmélet utóélete és hatása

Otto Rank elmélete a születés traumájáról nem tartozik a legtöbbet emlegetett és legnépszerűbb teóriák közé, és az analitikusokkal szemben gyakran megfogalmazott tudományos szkepticizmustól sem mentesülhet teljesen, hatása azonban jól tetten érhető a pre- és perinatális időszakkal foglalkozó kutatások elterjedésében és a terápiás folyamat eredményének szimbolikus „újjászületésként” való értelmezésében.

Felhasznált irodalom

• Bókay, A. (2006). Bécs, Budapest, London – a pszichoanalízis fordulata 1924-ben. Lettre, 2006 ősz (62. szám)
• Kramer, R. (2022). “No More Insight Than a Small Boy”: Rank on Freud. The Philosophical Salon
  https://thephilosophicalsalon.com/no-more-insight-than-a-small-boy-rank-on-freud/

Rank, O. (2017). A születés traumája. Oriold és társai Kiadó, Budapest