Magyar Pszichológiai Társaság Ifjúsági Tagozata

MPT Ifjúsági Tagozat

Ismerkedés az online korban

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2023. június 02. - Baki Franciska

Az ember társas lény. Közösségeink szerteágazóak, lehetnek rokonság alapúak, mint a család, kötelező jellegűek, mint egy iskolai osztály, vagy saját magunk által megválogatottak, mint a baráti társaságok. Utóbbi kategóriába tartozik a párkapcsolat is, mely általában egy időben két emberre korlátozódik. 

Ezen kapcsolatok egyszerre bírnak biológiai és szociális relevanciával. Szükségünk van egy párra, ha szaporodni szeretnénk, továbbá olyan bizalmi kapcsolat biztosít, amely intimitással és feltétlen elfogadással teli. Továbbá a mai elszigetelt világban segítségével kialakíthatjuk saját kis közösségi egységünket. 

kep2.png

A kezdetekben elsősorban fizikai attribútumok alapján történt a párválasztás folyamata. Egyszerű volt a képlet, kivel lehet a legellenállóbb utódot létrehozni és felnevelni, ezzel gondoskodva a génállomány és a faj fennmaradásáról. Ezen keretrendszerrel foglalkozik például az evolúciós pszichológia, melyben ismert fogalom a szaporodási stratégia. E felfogás szerint a férfiak küldetése, hogy minél több utódot nemzenek, míg a nőké az, hogy amelyik utódnak életet adnak, az megérje a felnőttkort, egyfajta mennyiség kontra minőség alapú gondolat. Ez a pszichológiai megközelítés ugyanakkor eléggé megosztó, mivel olyan kérdésköröket kerülget, mint a monogámia kontra poligámia, vagy a megcsalás. Mindenesetre a biológiai jellemzők általi párválasztás tudományos alapokon nyugszik, ezek közül az egyik például a szag alapján történő vonzalom. Ennek hátterében szintén az utód túlélési esélyeinek optimalizálása áll, mivel a kutatások szerint a nők a tőlük különböző immunrendszerrel rendelkező férfiak illatát preferálták azokkal szemben, kiknek genetikai állománya nagymértékben hasonlított sajátjukra.

Míg régen az anyagiak halmozása, a szociális státusz és rendszer fenntartása volt a cél a pártalálással, addig a 18. századtól kezdve ez a nézet átalakult, és a szerelemből házasodás nyert teret. A család érdekeiről átsiklott a fókusz a személyes preferenciákra. Ezek után már szabadon lehet megválasztani, kivel szeretnénk akár rövid, vagy hosszú távon összekötni az életünket, ám ilyenkor még érvényben volt néhány korlát, amely megszabta, ki lehet kedvesünk. Az emberek nem utaztak, költöztek annyit, mint ma, valamint az ismeretségi hálójuk továbbra is addigi életükhöz, tehát a családjukhoz, barátaikhoz és munkájukhoz kötődött. Mindez azonban fokozatosan elmosódott, mikor megjelent az online térben való ismerkedés. 

 

Ma már teljesen természetesen hat, ha azt halljuk, egy házaspár Tinderen ismerkedett meg. Nagy valószínűséggel a legtöbben mi magunk, vagy legalább egy közelebbi barátunk regisztrált már párkereső oldalra vagy applikációra. A szakirodalom alapján a 18 és 29 év közötti korosztály több, mint fele használja őket, továbbá születtek olyan előrejóslások, hogy 2070-re a kapcsolatok 70%-a online veszi majd kezdetét. Cikkünkben azokat a tényezőket vizsgáljuk meg, melyekben változást hozott az online ismerkedés az offline párjához képest, illetve ez milyen hatással van a párkapcsolatok jelenségére. 


kep4.png

Listánkban első és talán a legszembetűnőbb fejlemény az elérhető lehetséges partnerek számának kiugró emelkedése. Kezdetben az emberek kicsi, körülbelül 30-50 fős csoportokban éltek, amelyek nagyjából 150 főnként nagyobb csoportokba, majd 500-2500 fős populációkba rendeződtek. A párbaállás feltehetőleg ezeken a közösségeken keresztül történt, így az egyén számára viszonylag kicsi választék állt rendelkezésre. Azonban a mai városiasodott pörgő világban igaz, hogy sokkal több ember él közvetlen környezetünkben, ám a nagymértékű izolálódás következtében ez nem jár azzal a következménnyel, hogy több emberrel lenne esélyünk megismerkedni. Ezzel szemben az online térben egy ujjmozdításnyira található több ezer potenciális “Nagy Ő”.

A rengeteg profilt látva könnyen eshetnek a párkeresők a bőségzavar problémájába. A kutatási eredmények szerint attól még, hogy több lehetőségünk van, nem feltétlenül választjuk a számunkra legjobbat. Sőt, megállapították, hogy a nagyobb választék túlzott kereséshez, rosszabb döntéshozatalhoz és lecsökkent szelektivitáshoz vezet, tehát nem tudjuk hatékonyan kiszűrni a számunkra megfelelő opciót a romantikus kapcsolat kialakítására. Emellett megállapították, hogy azok, akik magas maximalizmusra hajlamosak nagyobb eséllyel estek a túlkeresés hibájába, ezáltal pedig rosszabb döntéseket hoztak.

További különbség az offline és az online ismerkedés között, amelyet többször hallunk a mindennapokban, hogy az interneten keresztül könnyebb jobb képet kialakítani magunkról, mintha organikusan találkoznánk szívünk választottjával. Az eszköz mindenképp megvan a lódításra, elég a képszerkesztő programokra gondolnunk, vagy a profilra, ahova bármit írhatunk. A tudományos eredmények ezt részben támasztják alá, mivel az emberek ténylegesen hajlamosak a füllentésre, azonban sosem nagy mértékben, legalábbis a külső tulajdonságokat tekintve. Nemi eloszlás szerint a nők testsúlyukkal, míg a férfiak magaságukkal kapcsolatos számon szoktak változtatni. A belső tulajdonságokat tekintve a férfiakkal kapcsolatban jöttek ki szignifikáns eredmények, mely szerint szokásuk jobb fényben bemutatni magukat (például érzelmileg stabilabbak, beleegyezőek és kedvesek), specifikusan akkor, ha esélyes volt a találkozás a potenciális partnerrel. Ezt a tudósok a biológiai párkeresési stratégiákkal magyarázzák, melyeket a cikk bevezetőjében tárgyaltunk. Azonban ezek az “önfejlesztések” általában nem járnak sikerrel, mivel akik túloztak kinézetükkel, státuszukkal kapcsolatban, illetve klisékbe bocsátkoztak bemutatkozásuknál jóval kevesebb interakciót kaptak, mint autentikus társaik. 

Kiemelten sikeresek voltak azok a férfiak, akik bizonyítékot adtak arról, hogy felelősségteljesek és megbízhatóak. Ezt a profilukon található háziállatokkal, vagy gyerekekkel készült képeik és az azokra adott reakciók alapján mérték. A szakértők ezt szintén a párválasztási stratégiákkal támasztják alá, mivel ez a folyamat segíti a nők számára az elérhető opciók közül történő szelektálást. 

A füllentések hátterét firtatva könnyen gondolhatjuk azt, hogy azért hajlamosabbak a hazugságra az online randizók, mivel nem sikeresek az offline térben. Ez azonban a mérési eredmények alapján távol áll az igazságtól, ugyanis az érintett célcsoport nagyobb valószínűséggel szociálisabb, rendelkezik magasabb önértékeléssel és alacsonyabb szorongással a randizással kapcsolatban. Preferenciáik sokkal inkább szociális, mint személyes motivációjú. Akik online keresnek párt, általában azért döntöttek így, mivel új városba költöztek, sokat dolgoznak vagy nincs idejük új emberekkel ismerkedni. 

kep3.png

A másik gyakran emlegetett probléma az anonimitás kérdése.  Mivel nem a közvetlen közelünkből származnak a randijelöltjeink, könnyebben eshetünk a “kámforrá válás”, azaz a “ghosting” áldozatává, amikor egyszer csak megszakítanak velünk minden kommunikációt. Emellett még előfordulhat a “fading”,(“kikopás”; mikor a partner kezdetleges nagy érdeklődése fokozatosan lecsökken fizikailag és érzelmileg arra a pontra, hogy megkérdőjeleződik, kíváncsisága igaz volt-e valaha), illetve az “orbiting” (“keringés” ; a partnerek egymás követőivé válnak a másik életének a közösségi médián keresztül, anélkül, hogy interaktálnának). Mivel nincs kapcsolat az offline mindennapokban, így áthárul az elkövetőről a felelősség, egyedül hagyva az áldozatot, akinek ezáltal könnyen sérülhet bizalma a további internetes ismerkedéssel kapcsolatban. Ez a jelenség az igények egyenes kommunikációjával kerülhető el.

 

Igaz, hogy nagy fenyegetése az online ismerkedésnek az elszemélytelenedés, ám ez úgy tűnik, csupán a kezdeti szakaszra igaz. Cacioppo és munkatársai egy 2013-as kutatásukban ugyanis azt találták, hogy a világhálón találkozott párok kisebb valószínűséggel válnak el egy 7-éves időszakban, mint offline ismerkedett társaik, illetve azok között is, akik együtt maradtak, magasabb elégedettségről számoltak be házasságukkal kapcsolatban. Ezek a hatások igaz aprók, ám szignifikánsak voltak, még akkor is, amikor kiszűrték az egyéb változókat, amelyek hatással lehettek a kapcsolatra, mint például a kapcsolat hossza, kor, etnikai hovatartozás, vagy az egy háztartásra jutó jövedelem. Ebből következtethetünk arra, hogy a párkereső oldalakon és applikációkon való ismerkedés remek teret nyújt arra, hogy hozzánk hasonló értékekkel és érdeklődési körrel rendelkező párt találjunk magunknak. Továbbá olyan kisebbségeknek, mint a nem-hetero emberek, szorongással élő, vagy például az autizmus spektrumon elhelyezkedő embereknek remek alkalom, hogy kiegyenlítsék a számukra nehezebb párkeresési esélyeket, így az ő számuk érthető módon magasabb a felhasználók körében. 

Összegezve mondandónkat, megállapítható, hogy az online térben való párkeresés egyszerre rendelkezik előnyökkel és hátrányokkal. Amikor a felhasználó csoportot kérdezték arról, hogy pozitívan vagy negatívan élménynek tartják a felületet, többségük továbbra is azt emelte ki, jó, hogy több ember megismerésére van esélyük. Mint olvasható volt, annak ellenére, hogy az ismerkedés helyszíne megváltozott, háttérben működő mechanizmusok továbbra is biológiai alapúak, mint korábban. Tehát érdemes nyitott szemmel járni, és az online párkeresést egy adaptív evolúciós változásnak tekinteni, amely segít leküzdeni a mai rohanó világunk okozta elmagányosodást.



Források:

 



komment
online kapcsolat ismerkedés párkapcsolat relationship párválasztás

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://mpt-it.blog.hu/api/trackback/id/tr7718137762

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása