Az életben olykor meg kell küzdeni bizonyos nehéz helyzetekkel, amik a gyász reakcióját váltják ki belőlünk: ilyen, ha egy szerettünk halála, költözés vagy egy párkapcsolat megszakítása, a házasság felbomlása. Mindezekkel igen gyakran találkozhatunk akár közvetve, akár közvetlenül is az életünk során. Van ugyanakkor a gyásznak egy egészen más, talán kevésbé szem előtt lévő, ám annál is fontosabb forrása, amiről érdemes beszélni. A párkapcsolattal és a családdal kapcsolatos fejtegetések sok esetben kis hangsúlyt fektetnek arra, hogy a szülők kapcsolatában milyen nehézségek és új feladatok adódnak abban az életszakaszban, amikor gyermekeik saját lábra állnak és elhagyják az otthon melegét. Vannak szülők, akikből ez az élethelyzet is gyászreakciót vált ki. Adódik a kérdés: vajon normális ez a reakció?
Az üres fészek szindróma (ENS = Empty Nest Syndrome) nem minden szülőt érint ugyanúgy. Ha egy baráti társaságban feltennénk a kérdést, hogy kinek hogyan viselik a szülei azt, hogy már a legkisebb gyerekek is elhagyták a családi fészket, nagy eséllyel sokféle válasz hangzana el. Fontos azonban látni, hogy a szülő szerep változáson megy át ebben az életszakaszban. Egy dolog azonban közös: minden szülőnek alkalmazkodnia kell az új élethelyzethez. A családi életciklus modellek minden ilyen fordulópontot normatív krízisként definiálnak, vagyis a család szempontjából ez egy teljesen normális fejlődési állomás, amelyen valahogy túl kell lépni. Vannak szülők, akiknek könnyebben megy és vannak, akiknek nehezebben, így a gyászreakció is egy adekvát válasz lehet erre az új, kibontakozóban lévő életszakaszra.
A témában végzett eddigi kutatások szerint arányaiban több nőt érint az ENS, mint férfit, amely kapcsán tudományos körökben felmerült az a kérdés, hogy mennyiben tulajdonítható ez az intra-és interperszonális sajátosságoknak, és mennyiben a menopauzának, amely időben éppen egybeesik azzal az időszakkal, amikor a gyerekek kirepülnek a családi fészekből. Mindenesetre sok középkorú édesanya esetében az anyai szerep az identitásuk igencsak hangsúlyos eleme, így nem meglepő, hogy ebben a megváltozott élethelyzetben ezt nem feltétlenül könnyű feladat újraformálni. A szülő-gyerek kapcsolat intenzitásának visszaesése a legkülönbözőbb módokon mutatkozik meg: kevésbé naprakészek a szülők a gyermekük életében zajló eseményekkel, fejleményekkel, valamint kevésbé mozgalmasok és színesek a mindennapok.
Az egyik legfontosabb szempont a krízis megugrásában az alkalmazkodás. Újra kell alkotni az önmagukról addig kialakított képet, amelyben a következő tényezők játszhatnak szerepet:
- szülői szerep újradefiniálása
- nagyszülői szerep kialakítása,
- saját házassághoz, párkapcsolathoz való viszony,
- élet értelmének újradefiniálása,
- felszabadult energiák hasznosítása (pl. párkapcsolatba, munkába).
A fenti pontok mentén érdemes és kell is változást elérni annak érdekében, hogy az üres fészek szindrómán sikeresen felül lehessen kerekedni, így az énnek, a kapcsolatoknak és a céloknak az újraértékelése elengedhetetlen feltétele a megfelelő alkalmazkodásnak.
Források:
- Badiani, F., & Sousa, A.E. (2016). The Empty Nest Syndrome : Critical Clinical Considerations.
- Dr. Komlósi P. (2017). Életciklusváltások a családban. Károli Gáspár Református Egyetem, Bethesda Gyermekkórház
- Ferber E. (2020). Az előgyász - fogalma, jellemző élethelyzetei és a segítés lehetőségei. Kharón Thanatológiai Szemle XXIV. évfolyam.
- Vajda D. (2012). A párkapcsolati elégedettség és a családi életciklusok összefüggései. Interdiszciplináris Doktorandusz Konferencia, Konferenciakötet. Pécs: Pécsi Tudományegyetem Doktorandusz Önkormányzat
Címkék: ENS, alkalmazkodás, családi életciklus, identitás, szülői szerepek, krízis
