Amikor a pixelek ártanak - az online bántalmazás valósága

2023. november 10. - Baki Franciska

Ahogy kibontakozott az internet világa, chatszobák, közösségi oldalak vertek gyökeret, úgy nyílt meg a terep a visszaélések virtuális térbe költözésének. Már nem csak a kedvenc receptünket érjük el akkor, amikor akarjuk, hanem adott esetben a minket nem kedvelő személyek is sokkal könnyebben találnak rajtunk fogást, akár a világ túlsó végéből.

A cyberbullying, tehát online bántalmazás azon jelenséget foglalja magába, mely során az interneten keresztül történik zaklatás, károkozás. Az áldozatot visszatérően zargatják, oly mértékben, hogy negatív kihatással van a mindennapi életére és jóllétére, a bántalmazó pedig az eltolódott erőviszonyokra támaszkodva érvényesíti megnyilvánulásait.

Sokan párhuzamba állítják a hétköznapi bullyinggal/zaklatással, azonban vannak bizonyos különbségek, amiket érdemes szem előtt tartani. Ilyen az anonimitás, hiszen könnyen bújhat a bántalmazó akár egy aznap generált, számsorozat nevű, bármit ábrázoló profilkép mögé, ezzel szemben az offline bántalmazások túlnyomó többségében személyesen ismerjük az elkövetőt. Azzal, hogy névtelenné válhat az ember az online térben, könnyen elmosódik a morális kód, illetve a felelősségvállalás nyomása. A következő különbség az állandó elérés. Míg Peti megmenekül a gonosz dolgokat kiabáló felsősöktől, amikor hazaért, addig Ricsi, akit online zaklatnak, a nap bármely szakában a világ bármely pontján céltáblaként szolgálhat évfolyamtársai negatív kommentjeinek. A harmadik különbség ötvözi az első kettőt, ez a fizikai jelenlét hiánya. Míg a zaklatónak a valóságban látnia kell tette eredményét, addig az internetes elkövető pusztán bezárja az ablakot, esetleg lecsukja a laptopját és megy tovább dolgára. A bántalmazás egyfajta módon elveszti személyes jellegét, mivel könnyen elfelejthetjük, hogy egy másik, érző lény áll az interakció másik végén.

Rengeteg módja van, hogyan eshetünk online bullying áldozatává, céltáblává. A legtöbben a filmekből ismert formákra asszociálnak, mint például a személyes információink hacker általi eltulajdonítása, vagy megalázó, fenyegető, esetleg önsértésre buzdító üzenetek érkezése. Ezek a valóságban is léteznek, az elsőt adathalászatnak, a másikat pedig az lángháborúnak (flaming) hívjuk, amely gyakran kiközösítéssel társul. Ám megeshet, hogy gyűlöletbeszéddel találkozunk, melynek lényege, hogy egy adott személlyel vagy csoporttal szemben nyilatkoznak nyilvánosan, úgy, hogy előítélet által motivált a bántalmazó személy, és sérti az emberi méltóságot. Továbbá létezik videó- és képalapú erőszak, mely során kéretlen explicit/szexuális tartalmakkal bombázzák az áldozatot, adott esetben róla készült deepfakekre. Az adatokkal való visszaélés esetében pedig gyakori bántalmazási forma a hamis online személyazonosság, mely során valaki jogtalanul szerzi meg és használja fel egy másik személy adatait, lemásolja a profilképét, az ő nevében cselekszik és nyilatkozik. Emellett olyan eset is megtörténhet, amikor valakinek a beleegyezése nélkül teszik közzé a személyes adatait (pl.: lakcím, telefonszám) a nagyközönség előtt, ezt úgy hívjuk, doxxing, ami az angol documents, tehát docs rövidítésből eredeztethető. Van olyan eset is, amely a szociális és adatvédelmi oldalról egyaránt árthat nekünk, mint például a félretájékoztatás és lejáratás/befeketítés jelensége. Ilyenkor hamis, vagy túlzott híreket terjesztenek az áldozatról és céljuk, hogy lejárassák őt.
Bár a lista már így is hosszúnak tűnik, ez csupán néhány bántalmazási fajta, amellyel a neten szörfölve találkozhatnak az emberek. Ám kik is azok, akikkel leggyakrabban szembejönnek ezek a jelenségek?

Elsősorban a kamaszokat érinti a probléma, mivel a szociális életük jelentős mértékben online keretek között zajlik, azonban mindegyik társadalmi csoportban találhatunk példát az esetre, legyen szó akár az áldozat vagy a bántalmazó szerepéről. Egy, a magyar UNICEF által vezényelt 2020-as feltérképezés során azt találták, hogy a válaszoló fiatalok 60%-a élt már át online szettingben csúfolást, a válaszadó lányok 55%-a virtuális zaklatást is tapasztalt, a fiúknak pedig 27%-a nyilatkozott ilyen élményről.
A jelenséget vizsgáló szervezetek egyértelműen rámutattak, hogy léteznek rizikócsoportok, akiket nagyobb eséllyel találnak meg a rosszindulatú cselekmények. Ők pedig nem mások, mint a valamiben eltérő embercsoportok, legyen szó túlsúlyról, sajátos nevelési igényről, vagy valamilyen társadalmi kisebbséghez való tartozásról (pl.: roma származás, LMBTQ+ identitás).

Mint az olvasható példákból látszik, az online bántalamzás és zaklatás elsődleges célja az áldozat méltóságának megtörése, az érintett személy megszégyenítése. Ez az önértékelés csökkenését okozza az áldozatban, mivel a sértő kommentek negatívan hatnak önbizalmukra, sőt, a kipécézés érzése elszigetelő hatást eredményezhet. Emellett a biztonságérzet megszűnésével kialakulhat szorongás, mely során a folyamatos feszültség nyomást gyakorol az idegrendszerükre. Ez az érzés egyfajta dominó effektusként eluralkodhat és kihathat teljes életükre, többek között a teljesítményükre, társas kapcsolataikra, hosszútávon pedig akár az egészségükre. A későbbiekben megküzdés céljából kialakulhatnak étkezési zavarok, önsértő viselkedések, szélsőséges esetben akár öngyilkossági kísérletek is megjelenhetnek. Fontos tehát, hogy a gyökerénél kezeljük a problémát,a legtöbb jelenlegi megoldás preventív célzatú módszerekben rejlik.

Az online bántalmazás esetében mindenképp kiemelendő a társas kapcsolatok jelentősége. Fontos, hogy az áldozat megnyílhasson, támaszkodhasson valakire. Gyermekek esetében ez lehet a szülő vagy iskolapszichológus, felnőtteknél a párjuk, közeli barátaik, munkahelyen belül akár a HR szekció. Közösen megbírkózva a problémával visszajöhet a sértett személy önbizalma, a szorongása csökkenhet, így fel tud lépni a bántalmazóval szemben, akár külső segítségen keresztül. További hasznos megelőzési módszer lehet a tudatos online jelenlét promotálása különböző, mindenki számára elérhető tananyagokkal, illetve a segítséget nyújtó szervezetek elérhetőségének terjesztése. Ha pedig szemtanúk vagyunk, akkor a saját biztonságunkat szem előtt tartva segítsünk a bántalmazott helyzetén, hiszen bárkivel megtörténhetnek ezek az események. Fontos, hogy ott legyünk egymásnak.

Források: