Az ember társas lény, elengedhetetlen számára a kötődés. Azért, hogy egy biztonságos kötődési forma alakuljon ki a gyermekekben, alapvetően a szülők vagy az elsődleges gondozók felelősek. Az általuk közvetített képet internalizálja a fiatal, majd a későbbiekben ezt a tapasztalatot sémának használja saját kapcsolatai menedzseléséhez. Ám sokszor ez a kapcsolat nem tud optimálisan kibontakozni, sőt, van, amikor traumatikus események következtében kifejezetten egészségtelen eredményt szül. Ennek következtében az emberek a rossz kapcsolatokba keverednek, gyakran abúzus áldozatai lesznek felnőtt életük során. Azonban van egy másik, rejtélyes jelenség, amely hasonló ívvel rendelkezik, viszont sokkal rövidebb idő alatt játszódik le, például egy túszejtés keretein belül. Ez pedig nem más, mint a Stockholm-szindróma.

Definícióját tekintve a Stockholm-szindróma megküzdési mechanizmus, vagy pszichológiai válaszreakció egy bántalmazó vagy fogoly szituációban. Az áldozatok elkezdenek pozitív érzelmekkel fordulni bántalmazóik felé, szimpatizálnak velük. Sőt, előfordul, hogy az elkövetők érdekeit és céljait a sajátjuknak tekintik, és negatívan fordulnak bárki felé, aki ki akarja őket húzni ebből a mérgező függésből, mint például a rendőrség vagy egy segíteni próbáló barát. A mechanizmus feltételezett célja nem más, mint hogy segítsen megbirkózni a szenvedő alanynak az őt érő traumával vagy rettentő szituációval, ezzel biztosítva a túlélést. Most, hogy az alapvető paramétereket tisztáztuk, felmerülhet a kérdés; de miért éppen Stockholm?

Az eset, melyről eme jelenség a nevét kapta, 1973. augusztus 23-án történt, a Sveriges Kreditbankban, Stockholmban. Két börtönszökevény a hatalma alá kerítette az épületet, amelybe délelőtt negyed tizenegykor léptek be, mindketten gépfegyverrel felvértezve. Öt és fél napon, pontosabban 131 órán keresztül tartották fogva a banki dolgozókat egy széfben. Miután a rendőrség megoldotta a krízishelyzetet, a túszok interjút adtak élményükről. Érdekes részleteket osztott meg a nagy világgal a négy alany, mivel erős kötődést éreztek fogvatartóik felé, sőt, egyikük az ostrom alatt azt mondta, hogy a szökevények “megvédik őket a rendőröktől”. A későbbiekben is fennmaradt ez a pozitív attitűdjük. Volt olyan, aki a bűnözőket támogató bizonyítékot szolgáltatott, és volt, aki gyűjtést szervezett, hogy legyen miből finanszírozni a túszejtők jogi védelmét. 

A jelenség teljes mértékben beágyazódott a köztudatba, ám a tudósok a mai napig elgondolkoznak a fenomenon helytállóságán. Jelen pillanatban a Stockholm-szindróma nem diagnosztizálható kórkép, hanem - mint ahogy korábban említettük - megküzdési mechanizmusként, válaszreakcióként van definiálva. Ennek egyik oka, hogy ezáltal komolyabban vehetőek a páciensek, továbbá felmerül a konzisztencia problémája. Ugyanis az esettanulmányok alapján, bár felfedeztek bizonyos mintázatokat, amelyek a jelenség kialakulásához vezethetnek, - sőt, Graham és munkatársai egy Stockholm-szindróma Skála nevű mérőeszközt is publikáltak-,  nem mindenkinél alakul ki szindróma, akiknél adottak a feltételek. 

A tünetek meghatározásában viszont már szilárdabb talajon állunk. A korábban említett tünetek, mint például a bántalmazó felé irányuló pozitív és a külső segítség felé irányuló negatív érzelmek, továbbá a fogvatartó értékeinek és céljainak internalizálása egyértelműen a lista elején vannak. Emellett az áldozatnak a poszttraumás stressz szindrómához, tehát a PTSD-hez hasonló élményei lehetnek, mint a flashbackek (hirtelen visszaemlékezés a traumatikus eseményre), bizalmatlanság, irritáltság és szorongás érzése, valamint nem tudnak kikapcsolódni és nehezen koncentrálnak dolgokra. Graham (1994) szerint nem szükséges, hogy minden kritériumot kipipáljon valaki a felsorolásból. Akkoriban úgy gondolta, hogy a Stockholm-szindróma egy kontinuum, tehát bizonyos tünetek változó számban és mértékben lehetnek jelen egy személyben. További indikátorokat is megnevezett, amelyek szerinte a “diagnózist” alkothatják. Ezek közül néhány:

• az áldozat hálás a bántalmazó minden kis kedvességéért,
• megtagadja saját dühét, akár mások vagy a maga irányába,
• az áldozat mindent megtesz, hogy a fogvatartóját boldoggá tegye, ez az igyekvés azonban egyirányú, valamint
• az áldozat az elkövető szemén keresztül látja magát, nem rendelkezik önálló perspektívával. 

Ezek életbe lépéséhez szükségesek bizonyos kognitív torzítások, hiszen másképp az áldozat látná saját viselkedése irracionális mivoltát. A kognitív torzítások itt, mint túlélési stratégiák funkcionálnak, és példa rájuk az önhibáztatás, az, amikor a bántalmazót látják az áldozatnak, vagy az abban való hit, hogy a bántalmazás megszűnik, ha eléggé szeretik az elkövetőt.  

Graham feltételezései szerint ezek a kognitív ferdítések három célt szolgálnak, amelyek végcélja a túsz életbenmaradási esélyeinek optimalizálása. Azzal hogy elnyomja magában a terrort, és törekszik a kötődésre, amelyet adott esetben viszonoz bántalmazója - tényleges vagy képzelt módon -, reményt vált ki az elszenvedő személyben, mivel átformált egy abuzív kapcsolatot gondoskodóvá. Azt viszont beláthatjuk, aránylag kevesen kerülnek valaha fogvatartott helyzetbe. Ám mégis vannak a mindennapi életben olyan szituációk, mely során hasonló felállással, kapcsolati dinamikával találkozunk, és melyeknek terméke lehet egy Stockholm-szindrómára hajazó állapot.

Ilyen például, ha valaki gyermekkori bántalmazás, emberkereskedelem áldozata volt, toxikus kapcsolatban él, vagy (bizonyos esetekben) versenysportolói babérokra tör. Mindegyik felállásban hatalmi különbségek fedezhetőek fel a kapcsolat két oldalán, a bántalmazó a dominánsabb, és tőle függ a kiszolgáltatott szenvedő fél, akár előrejutás és fejlődés (sport), vagy a legalapvetőbb túlélés (emberkereskedelem, gyermek-felnőtt viszony) szempontjából. Gyakori közös érzelmük az áldozatoknak a helyzet kilátástalansága és a kedvesség feltételezése a másik oldal irányából, ezzel fenntartva a dinamikájukat. Kifejező példa erre, amikor egy ismerősünk folyton-folyvást visszamegy az amúgy bántalmazó párkapcsolatába, mert egyszerűen nem tudja otthagyni, nem tud nélküle lenni.

Arra viszont továbbra sem jöttünk rá, hogy mik azok a kritériumok, amik alapján eldől, kialakul-e ez a mérgező függő viszony. Eredetét illetően egyes gondolkodók szerint evolúciós előny volt, ha kötődni kezdtünk a fogvatartóinkkal, hiszen a korai civilizációkban gyakran estünk más csoportok áldozatainak, de egy másik feltételezés szerint a szituáció érzelmi túltöltöttsége a felelős a túlzott pozitív megítélés kialakulásáért. 

Ha pedig, így vagy úgy, de kialakult egy Stockholm-szindrómához hasonló állapot, akkor a következő lépcsőfok a kezelés, hogy minél hamarabb a lehető legteljesebb életet élje az érintett személy. Ez megvalósulhat PTSD kezelési módszerekkel, vagy pszichológiai tanácsadással, melyek jótékony hatással bírnak olyan tünetekre, mint a szorongás és a depresszió. Hosszú távon pedig a pszichoterápia, és egy egészséges megküzdési mechanizmusokat és válaszokat tartalmazó eszköztár kiépítése lehet a leghatékonyabb út a traumatikus események feldolgozása érdekében. 

Források:

• Julich, S. (2005). Stockholm Syndrome and Child Sexual Abuse. Journal of Child Sexual Abuse, 14(3), 107–129. doi:10.1300/j070v14n03_06
• Graham, D. L. R., Rawlings, E. I., Ihms, K., Latimer, D., Foliano, J., Thompson, A., Suttman, K., Farrington, M., & Hacker, R. (1995). Stockholm Syndrome Scale [Database record]. APA PsycTests. https://doi.org/10.1037/t77414-000
• De Fabrique, N., Van Hasselt, V. B., Vecchi, G. M., & Romano, S. J. (2007). Common Variables Associated with the Development of Stockholm Syndrome: Some Case Examples. Victims & Offenders, 2(1), 91–98. doi:10.1080/15564880601087266
• Namnyak, M., Tufton, N., Szekely, R., Toal, M., Worboys, S., & Sampson, E. L. (2007). “Stockholm syndrome”: psychiatric diagnosis or urban myth? Acta Psychiatrica Scandinavica, 0(0), 071120024945001–??? doi:10.1111/j.1600-0447.2007.01112.x 
• Rebecca Bailey, Jaycee Dugard, Stefanie F. Smith & Stephen W. Porges (2023) Appeasement: replacing Stockholm syndrome as a definition of a survival strategy, European Journal of Psychotraumatology, 14:1, DOI: 10.1080/20008066.2022.2161038 
• Matthew H. Logan. Stockholm Syndrome: Held Hostage by the One You Love. Violence and Gender.Jun 2018.67-69.http://doi.org/10.1089/vio.2017.0076 
• https://my.clevelandclinic.org/health/diseases/22387-stockholm-syndrome
• https://www.healthline.com/health/mental-health/stockholm-syndrome#symptoms